JEGYZET – A szocdemek egyik oltyán kiskirálya, aki házelnökként egy ideig az ország harmadik embere volt, de valami korrupciófélébe keveredett, és félreállították, most, hogy talán egyértelműen bebizonyosodott az akkori gyanú, visszatért az anyapárt kebelébe.
2017. március 05., 23:162017. március 05., 23:16
Hiába, ami hasonlít, össze is tartozik, hogy ne emlegessek holmi zsákokat és a foltjukat. Amikor még nagyfiú volt, valamivel kapcsolatban a filozófiai magasságokba törve arra hivatkozott: azért tudja azt a valamit, mert ő Mihály vajdának a kollégája. Még valódi kollégái is jót mulattak ezen a társításon, és emlegették aztán gyakran Mihai Viteazullal együtt.
Most, amikor kijövet a DNA-tól, immár igazolt korruptként összeborult jelenlegi pártfőnökével, újfent megeresztett egy aranymondást: felhőtlenül mosolyogva kijelentette, a politikusi munka bizony nagyon veszélyes, mert a legváratlanabb helyekről törnek elő a csábító ajánlatok, a mézesmázos szavaktól még a lényeget sem értheti az a szegény honatya, és máris megvan a baj. Akik hallották a kijelentését, nem helyeseltek kórusban, igaz, ellent sem mondtak, mire az egykori hadakozó vajda kollégája szükségesnek tartotta szóbeli lábjegyzetekkel bővíteni mondandóját. És belefogott egy újabb tirádába, ezúttal az egyszerű közalkalmazottakat emelve be a szövegébe, elérzékenyült együttérzéssel mesélve, hogy országszerte gondot okoz a hivatalnokok félelme, miszerint lassan már nem mernek aláírni semmit, nehogy a részletekben megbúvó kis ördögök miatt rájuk húzzák majd a megvesztegethetőség vizes lepedőjét.
Erre sem reagált a két szocdem korifeus körül futkosó riporterhad, úgyhogy még egy sajnálkozó fejcsóválással jelzett az életveszélytől rettegő irodisták vigaszára, aztán ejtette a témát. Én viszont nagyon jól szórakoztam itthon magamban azon, milyen primitív gondolkodásmód kell az ilyenszerű blődségek kijelentéséhez. És nem is csak a mosolyogó kijelentés baj, hanem hogy annyira komolyan is gondolja. Mert belenézni önnön lelkébe, felismerni, hol és miért esett bűnbe, azt nem, de még azt sem, hogy esetleg megkérdőjelezze a különböző összeköttetések révén alacsonyabb-magasabb döntési pozícióba került hivatalnokok hozzáértését, nem, ő csak arra tud gondolni, hogy akik „mindent feláldozva” hajlandók a közjóért tenni valamit, azokra minden bokorban ott leselkedik az életveszély. Jó négyszáz éve sem tudták megbecsülni a vajda hajlandóságát a vagdalkozásra: elárulták és fejét vették! Mégiscsak ő a szerencsésebb: róla csak az igazat mondták ki.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!