2012. június 21., 09:352012. június 21., 09:35
A román külügyminiszter már nem foglalkozik Kövér László, az Országgyűlés elnökének erdélyi körútjával és kijelentéseivel, a Nyírő József író székelyföldi újratemetése kapcsán kirobbant diplomáciai konfliktus miatt sem alszik rosszul, Németh Zsolt külügyi államtitkár kritikáin vagy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet autonómiapárti kijelentésein is túltette magát, illetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának rendkívül kényes ügyét is szőnyeg alatt tartja.
Hogy milyen hozzáállás időszerű most a román állam részéről? Andrei Marga tegnapi közleményéből kiderül, nincs aggodalomra ok, hiszen a kormány továbbra is modern, európai és mélységesen felelős módon viszonyul a kisebbségekhez, amelyek mindig is stabilizáló tényezők voltak a romániai társadalomban. Olyan intézményrendszer, amely lehetővé teszi minden, etnikai kisebbségben élő számára nemzeti önazonosságának megőrzését és megélését, parlamenti képviselet, anyanyelven tanulás, többnyelvű helységnévtáblák és hivatali ügyintézés – ezek biztosítása mind-mind a román állam modellértékű kisebbségpolitikájáról tanúskodnak.
Szóval megint csak egy régi, leporolt lemez, a jól ismert üres duma. Persze sejteni lehet, most miért érezte szükségét a kormány, hogy ország-világ előtt csillapítsa a közelmúltban mesterségesen felkorbácsolt indulatokat azzal a látszatkeltéssel, hogy nyugi, minden rendben van: az RMDSZ vezérkara kedd este igen elégedetten hagyta el a kormány székházát, ahol a helyi szinten kötendő együttműködésekről tárgyaltak. Minden bizonynyal ismét sikerül kisakkozni, hogy egy kicsit mindenkinek jó legyen, a legégetőbb problémáinkat pedig szokás szerint jegeljük a következő választásokig.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.