2010. március 04., 12:072010. március 04., 12:07
Minap például Csíkszeredába kellett mennem, és délig dolgom végeztével sikerült úgy megjárni a megyeszékhelyet, hogy a „szolgálati helyemről” se hiányozzak sokat. Na, de mi történt? Késett a vonat ötven percet – kihangsúlyozom, szerencsémre, egyébként eszembe sem jutott volna, hogy autóstoppal is beutazhatnék Csíkszeredába. Aztán továbbra is szerencsémre az állomási taximegállóban ott várakozott a kedvenc taxisom, aki ismeretségi alapon félárban elröpített a kisvárosom „stopmegállójába”. Itt öt percet sem kellett várakoznom, és máris jött egy ismerős, aki kevesebb, mint egy óra alatt a megyeszékhelyre szállított. Ráadásul ingyen! A hivatalban, ahová mentem, már vártak, és kávézással együtt alig több mint egy óra múlva a jól végzett munka örömével távozhattam, természetesen a csíkszeredai „stopmegállóba”. Innentől pedig majdnem minden úgy zajlott, mint jövet, annyi különbséggel, hogy jó szándékú román emberek szállítottak haza. Szóval egy-egy napon ilyen szerencsés vagyok… S ha már itt tartunk, nem hagyhatom ki azt sem, milyen szerencsés voltam akkor, amikor ellopták a pénztárcámat – úgy kb. egy hónappal ezelőtt. Akkor ugyanis az történt, hogy mivel pénteki napon emelték ki a vonaton a táskámból a pénztárcát – szerencsémre – a hét végére való tekintettel nem jelentettem a rendőrségen a lopást. Csupán a bankot hívtam fel valami éjjel-nappal hívható zöldszámon és jeleztem: „bukszával” együtt ellopták a bankkártyámat is. És noha akkorra már „fényes-üresre takarítottam” a számlát, tartottam tőle, nehogy egy ügyes banki tolvaj kezébe kerüljön és gyártson nekem egy jó nagy hitelt, hogy legyen legalább három évig amiért dolgoznom. De a személyit és egyéb igazolványaimat nem jelentettem. És láss csodát, megint mekkora szerencsém lett?! Hétfőn reggel a postáról hívtak telefonon, menjek a pénztárcám után, mert a reggeli postával megérkezett. „Pénz kivételével minden igazolvány benne van, még a bankkártya is” – közölte a hivatalnok. Aztán míg mentem a posta felé, kiagyaltam, üzenhetnék a Kedves Tolvajnak. Akkor elmaradt, de most megteszem: „Ha máskor ellopja az én, vagy a más pénztárcáját, miután kiüresítette a garasoktól, dobja be az első postaládába.” Már nem egyébért, de hogy más is legyen olyan szerencsés, mint én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok