2010. január 21., 10:212010. január 21., 10:21
Persze, mifelénk ez nem meglepő, nemcsak a tanügyben, de a kórházakban, hivatalokban is bevett szokás, az üzletfelek pedig azzal nyugtatják magukat, hogy mindenki jól járt, tehát nem vétettek semmit embertársaik ellen. S ezek után el lehet gondolkozni azon, vajon az a tanár, aki annak idején egy disznóért átengedte azt a szerencsétlen vidéki fiút – akinek a szülei tele zsákokkal jöttek könyörögni az orvosi diplomáért –, belegondolt-e, hogy ennek a gesztusnak következményei is lehetnek?
Ha kinyitja egy reggel az újságot, s elolvassa, hogyan halt meg egy hatéves kisgyerek, akit a háziorvosa félrekezelt, eszébe jut-e, hogy lehet ő az a doktor, aki a fenti módon kapott szaktudását igazoló papírt? S az a tanár, aki hasonlóképpen pedagógusi diplomát szolgáltatott valamely arra nem méltó polgárnak, vajon találkozott-e már olyan anyukával, aki elpanaszolta, hogy gyereke most ötödikes, de a tudása valójában óvodásszinten mozog, mert a tanító nénije pusztán nemtörődömségből többet lógott, mint tanított, de bár egyáltalán ne ment volna iskolába, mert amit a gyerekek fejébe tömött is helytelen volt?
De, mint mindenre, erre is talált megoldást a rendszerünk: fel kell hígítani az egyetemeket, minél többen végezzék el, így nem lehet majd kiszűrni, ki vásárolta diplomáját, s ki kapta meg úgy, hogy egy „balett” szakra iratkozott. Most meg lehet pislogni kedves felsőfokú végzettséggel rendelkező társaim, az oklevelet ki lehet akasztani a falra, s el lehet menni készruhagyárba melósnak, mert ott több esély van fizetésközelbe jutni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok