2012. augusztus 20., 07:362012. augusztus 20., 07:36
Miről van szó, a Marosról, kaptam fel a fejem a gyanúsan patetikusra hangolt hangrebegés hallatán? Próbáltam régi iskolai emlékeimet feltúrni, hátha beugrik, hogy bárki is tett valami érdemlegeset azért, hogy a Maros ott fakadjon fel a földből, ahol felfakadt, és arrafelé induljon el, amerre elindult. De egyéb, mint a rég elment apjuk után eredő két lánytestvér, Maros és Olt, valamint édesanyjuk, Tarkő tündér sztorija, nem jutott eszembe. És természetesen a tanulság, miszerint a célba érés számít, nem az, hogy valaki gyorsabban vagy lassabban ér-e oda. Szép rajzok is voltak a mese mellett, például az, ahogy a Dunában átöleli egymást a két folyónővér s így, együtt lelnek rá a tengerparton üldögélő apjukra. Na ez az: a Maros komótosan indul nyugat felé, az Olt meg sietősen tör le délnek. De a Dunában... A mesében szó sem volt határátkelésről, útlevelekről, urambocsá’ vízumokról, pedig amikor nekünk ezt a történetet tanították, akkor szinte elképzelhetetlen volt a határok átlépése. De hogy kié a Maros, az Olt és különösen a Duna, arról még akkor sem beszélt senki, mert lázálomnak tűnhetett volna ez az „osztozkodás”. Most viszont, immár a nagy közös Európában, miről is folyhatna a szó, mint a folyóvizek birtokos ragokkal való toldalékolásáról?! Valószínűleg épp ezért nem sikerült a hír elsütése, mert hagymázos hadovának érezte mindenki, aki hallotta. Aztán a hírmondók hozzátették, hogy a határ másik oldalán az öntöző berendezésekhez kell a víz – s ehelyt megint elakadt a léggömbfújás. Mert azt is majdnem mindenki tudja, hogy a „mi” Al-Dunánk mentén a tengerpartig öntözőrendszer ért öntözőrendszert. Mígnem 90 után „szorgos” kezek meg nem kezdték a szétszerelést és ócskavasként való értékesítést. Újra már nem futja, legföljebb egy-egy esővarázsló misére vonulnak ki. És – áttételesen – az Olt torkolatának lassú, de biztos elsivatagosodása. A Maros viszont ebben is komótosabb, illetve ha nem is a folyó, de a Tiszába ömlése körül lakók: nem és nem akarják hagyni, hogy kiszáradjon a környék. Ha kell, még vásárolnak is vizet a felsőbb folyószakaszból. Annál is inkább, mert – ezek szerint – eladó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok