A kérdezőbiztosok felkészültsége és hozzáállása mindenképpen egyik kulcsa annak, hogy az idei népszámlálás ne a lehető legpontosabban, hanem egyszerűen: pontosan felmérje a Romániában élő nemzetiségekhez tartozók számát. Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy a nyelvi jogok – amelyekről e hasábokon hányszor, de hányszor volt már szó! – nem az anyanyelv, hanem a nemzetiség alapján igényelhetők, akkor egyértelmű, hogy mennyire fontos a nemzetiségi hovatartozás pontos megjelölése és bátor és őszinte vállalása. Márpedig nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken igen könnyen előfordulhat olyan tényező, mint például a szándékos vagy véletlen kommunikációzavar, amelynek folytán a megkérdezett a meg nem értett kérdésre helytelenül válaszol. S mert sok kicsi sokra szokott menni, így torzulhat, sőt ki sem derülhet a valós tényállás. Eszményi körülmények között amúgy nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken csak olyan kérdezőbiztosok végezhetnék a felmérést, akik az adott helységekben élők anyanyelvén tudnak a megkérdezettekkel szóba állni.
A népszámlálás helyességének másik kulcsa mindenképpen a lakosság felkészítése. Pontosabban a megfelelő tájékoztatása például annak a tisztán látására, hogy milyen veszélyeket rejt(het) magában a nemzetiségi hovatartozás és az állampolgárság öszszekeverése, s az ebből eredő olyasfajta felületes vagy figyelmetlen, de mindenképpen „életveszélyes” válaszadás, miszerint mindannyian románok vagyunk, mert Romániában élünk. Vagy mennyire vészes a nemzetiségi és a táji vagy regionális hovatartozás összekeverése, amely a mi szemszögünkből arról szól, hogy a székely magyarság, illetve csángó magyarság vállalása miképp jelenik majd meg a kérdőíveken, s ezek öszszesítése nyomán azokban a végső adatokban, amelyek hosszú éveken át alapul szolgálnak majd mindenféle jogok osztogatásának, de inkább fosztogatásának. Mindenféle félreértést tisztázandó, jó volna egyszer s mindenkorra megjegyeznünk, hogy a székelységnek, ezzel együtt a csángóságnak a magyar nemzethez való tartozását hála Istennek már rég tisztázta, és helyére tette a történelem.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.