Molnár Judit
2017. augusztus 23., 00:022017. augusztus 23., 00:02
Amióta ez a szemenszedett társaság – élen jogerősen elítélt pártelnökükkel – regnál, egyfolytában azon ügyködnek, hogy is lehetne valamiképpen kijátszani a vonatkozó törvényt lehetőleg úgy, hogy a többi bűnre hajló pártkorifeus is elkerülhesse a rabosítást.
Milyen nevetséges, hogy a nagy garral beharangozott, tejjel-mézzel folyó boldogságot ígérő pártprogram életbe ültetése helyett a fegyházakkal kezdtek foglalkozni!
Azon sopánkodtak éjjel-nappal, milyen tele vannak a börtönök, mennyire méltatlan körülmények uralkodnak odabent és hasonlók, azt a látszatot keltve, hogy valójában szó sincs kormányzásról vagy országimázsról: az egész egy rosszul megírt börtönkomédia, aminek lényege, hogy az nem is valamirevaló ember, aki előbb vagy utóbb nem kerül be legalább néhány hónapra. A groteszk rabosításnak ugyanis eddig nem sejtett hatása van: abból is előhúzza az alkotó lángelmét, akiben valójában még átlagos elmének sem minden esetben van nyoma, nemhogy lángoló észnek.
Na de ilyen apróságokkal nem foglalkoztak azok, akik ezt a komédiát összedobták, csak az számított, hogy minél könnyebben és gyorsabban kihozhassák a szereplőket. Az ötletgazda valóban büszke lehet szellemi képességeire, mivel úgy tudom, a világ fejlettebb részein is kiváltható munkával a könnyebb büntetések egy része. Csakhogy az árokásás, csatornapucolás, betonöntés és hasonlók fáradságos munkák – na de a könyvírás?! Hát az gyerekjáték!
És így esett, hogy az irodalommal, de egyáltalán a betűvetéssel még köszönő viszonyban sem igazán lévő egyének hetente megírtak egy-egy könyvet, és még jóformán magukhoz sem tértek az alkotói mámorból, már szabad levegőn voltak. Érdekes, szabadulásuk után aztán egyetlen szó sem esett ezekről a művekről, valószínűleg most készül a világnyelvekre fordításuk, és majd egyszer beüt a nemzetközi hírnév. Ám valami kis bajocska csak akadhatott a hírhedett cellairodalom körül, mert nemrég az igazságügyi miniszter nem írókról beszélt, hanem rabosított alkotóművészekről, akiknek szerinte nem is ott a helyük.
Csuda egy világ ez a miénk: mind csak arról hallani, a politikába keveredtek milyen törvénytelenségeket követnek el, a miniszter mégsem bent ülő kollégákról szólt, hanem alkotókról. Neveket nem említett, de biztos nem közismert művészek, hisz azok nem érnek rá bűnözni. Vagy a hatalom újabb sunyiságra készül: minden ismert ember megmenekülne és ezentúl csak pitiáner tyúktolvajokat kísérhetnének majd be a kóterbe?!
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!