2011. február 22., 11:132011. február 22., 11:13
Ezért kürtölték világgá, hogy csak akkor vigyük magunkkal a kártyát, ha használni is óhajtjuk. Jó vicc: Amerika, leleményes e-tolvajok! Nálunkfelé mindez nyíltan, sőt – mondhatni? – törvényesen zajlik. Ha nem is olyan régóta, ám annál intenzívebben, hisz alig van már olyan bárhol bármilyen célra kitöltendő papiros, ami a név után elsőre ne a személyi számot kérné. Talán ezért érzem magam egyre inkább úgy, mintha az utcán vettem volna észre, hogy ruhátlanul mentem ki az emberek közé: védtelen és kiszolgáltatott vagyok – sok millió honfitársammal egyetemben. Mert „lényegünk”, egyetlen hiteles azonosítónk közszájon forog. Lenyúlható, nem kell hozzá leleményes amerikai e-tolvajnak lennie senkinek.
Legújabban kötelezően szerepel az osztálynaplóban is, a tanuló neve mellett. Nem értem ennek az identitásbeli lepucérításnak az értelmét, hacsak nem azzal a mögöttes szándékkal agyalta ki az, aki kiagyalta, hogy az osztályfőnökökre eggyel több feladatot rójon. Jó, nem feltételezem, hogy a csalafinta tolvaj szülőnek álcázva magát nagyszünetben besettenkedik az iskolába, s amíg valós vagy kitalált gyermekének előmeneteléről érdeklődve úgy tesz, mintha a jegyeit vagy a hiányzásokat böngészné, retináján rögzíti a személyi számot – másik két gyerekével együtt, aztán illa berek, nádak, erek, máris egy közeli bankban terem és hatalmas kölcsönt vesz fel. Nem, ilyesmit azért nem feltételezek, bár egy kis bűnözési leleményért nem kell egészen Amerikáig mennie honfitársaim zömének. De ha ilyesmi nem is valószínű, miért kell tetszés szerint bárkit a köz szájára adni?! Mint koholt vádat, rosszízű pletykát odadobni, hogy nesztek, ezen csámcsogjatok?! A régi, könyvecske alakú személyi igazolvány belső lapján ott volt, hogy önnön biztonságunk érdekében kizárólag kiknek kell bemutatnunk, akárki más hiába kérje.
Vagy lehet, hogy adataink ilyen szemérmetlen mutogattatásával épp a rend marcona őreit védik? Tálcán felkínálva a bűnüldözés – esetleges – sikertelenségére a mentséget, hogy mit tehetnének, ha a lakosság önként, nevetve bocsátja bárki rendelkezésére legszemélyesebb adatait, már-már kierőltetve a közszájon forg(at)ást?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok