JEGYZET – az éneklésnél semmi sem élénkíti jobban a szellemet és frissíti jobban a testet. A lelkes, érces hangú dalolás nyomán vidáman indul a nap, jobban fog az agy, és az ember nagyobb kedvvel fog hozzá a napi teendőkhöz.
2014. június 29., 20:062014. június 29., 20:06
Nem is meglepő, hogy néhány tucatnyi szociáldemokrata párti képviselő olyan törvénymódosítást terjesztett be a bukaresti parlamentben, amely kötelezővé tenné reggelente az iskolákban a himnusz eléneklését.
Emellett, mintegy csatolt áruként, a nemzeti jelképek használatáról is rendelkezik, miszerint a román nemzeti lobogót minden közintézményre kötelező módon ki kell tűzni, más zászlókat – köztük saját megfogalmazásuk szerint a „nem létező entitások” zászlaival – mindenhol, még a magánterületeken is tilos lenne kitűzni.
A törvény kezdeményezői minden bizonnyal úgy gondolják, hogy ily módon biztosíthatják a nemzeti jelképek védelmét, illetve követelhetik ki a nekik járó tiszteletet a polgároktól. Azért ez utóbbi kapcsán érdemes elgondolkodni, hogyan ellenőrzik, hogy valaki magánterületen rejteget-e a túlcsordulóan hazafias PSD-s (ami ugyan román Szociáldemokrata Pártot jelent, de a párt politikusainak ilyen, illetve ehhez hasonló megnyilvánulásai és kezdeményezései alapján nem járnánk messze a valóságtól, ha Román Soviniszta Pártként használnánk a megnevezést) honatyák által üldözendőnek nyilvánított zászlókat.
Esetleg közpénzből létrehozzák a belső elhárítás zászlókommandóját, amely majd rajtaütéseket hajt végre az érintettek otthonában. Vagy a rendőrök igazoltatás, illetve a közúti ellenőrzés során a jövőben a következő kérdéseket teszik föl a páciensnek: illegális tudatmódosító szert, csempészárut, székely/partiumi/magyar zászlót hord magánál?
Visszatérve a daloláshoz, ez így, a román nemzeti zászló kötelező kitűzésével együtt biztosan nagyon hatásos lenne. Mindenképpen életszerű elgondolás, hogy egy magyar diák attól fogja megszeretni és jobban tisztelni, sőt akár magáénak érezni a román nemzeti jelképeket, ha reggel háromnegyed nyolckor föl kell sorakoznia az udvaron tornasorba vagy engedékenyebb iskolaigazgatók esetén az osztályban, és román zászlók tömegének árnyékában el kell énekelnie a román himnuszt.
Emlékszem, 1989 előtt is milyen mély ragaszkodás lett úrrá rajtunk a szerető és gondoskodó román állam iránt, amikor reggelente kötelezően eltátogtuk az akkori himnuszt. Nem is csoda hát, ha a törvénytervezet benyújtói ilyen mélységes nosztalgiát táplálnak azon kor iránt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!