Bálint Eszter
2017. november 01., 23:352017. november 01., 23:35
Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.
A kívülálló számára inkább olyan, mintha a szociálliberális kabinet tagjai mindent rögtön a nyilvánosság elé tárnának, ami hirtelen átsiklik az agyukon. S nem egyszer ki is derült amúgy, hogy ilyen is van, és sem Mihai Tudose kormányfőnek, sem a gyeplőt igazgató Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének nem volt tudomása egy-egy kósza elképzelésről.
Persze ők maguk is egyre-másra rukkolnak elő új gazdasági-pénzügyi módosítási tervekkel, amelyeket, ha tudnák, már másnap hatályba is léptetnének. Hogy csak az elmúlt egy-másfél hét termését említsük: munkabiztosítási hozzájárulásnak becézett szolidaritási adó, a társasági adó helyett üzleti forgalmi adó kivetése az egymillió eurósnál kisebb üzleti forgalmú cégekre, s nem olyan régi a társadalombiztosítási hozzájárulás befizetésének az alkalmazottakra történő, sokat vitatott átruházásának ötlete. Közben pedig már biztosra mondják, hogy januártól mégsem lesznek adómentesek a 2000 lejesnél kisebb fizetések, mint ahogyan a kormányprogramban ígérték.
Arra, hogy mi az oka a kapkodásnak, nem kell túl sok szót fecsérelni, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a Dragneáék által a kampányban beígért, majd nagy garral törvénybe is foglalt fizetés- és nyugdíjemelésekre, adócsökkentésekre nincs költségvetési fedezet, s ha gyorsan ki nem találnak valamit, akkor januártól már az sem lesz elég ezek fedezésére, amit az infrastrukturális, illetve más beruházásoktól el lehet téríteni.
Ugyanakkor az is egyre biztosabb, hogy már a látszatát sem akarják kelteni annak, hogy egy fikarcnyi tisztelet is szorult volna beléjük, mással nem tudjuk magyarázni azt, hogy az érintettek bevonása nélkül döntenek a munkáltatók és munkavállalók zsebébe vágó kérdésekben, ha pedig valaki erre vagy az elhibázott elképzelésekre ráirányítja a figyelmet, vehemensen tagadnak, cáfolnak, s mantraként mondogatják: nem csökkennek a fizetések, nem nőnek az adók.
Arról, hogy valóban így lesz-e, inkább nem mondunk semmit, amíg nem látjuk feketén-fehéren, hogy végül milyen adópolitikai módosításokkal futunk neki az új évnek, sok ugyanis még a kérdőjel. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva viszont annyit meg merünk kockáztatni, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaánra talán mégiscsak jobb nem számítani.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!