A kívülálló számára inkább olyan, mintha a szociálliberális kabinet tagjai mindent rögtön a nyilvánosság elé tárnának, ami hirtelen átsiklik az agyukon. S nem egyszer ki is derült amúgy, hogy ilyen is van, és sem Mihai Tudose kormányfőnek, sem a gyeplőt igazgató Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének nem volt tudomása egy-egy kósza elképzelésről.

Persze ők maguk is egyre-másra rukkolnak elő új gazdasági-pénzügyi módosítási tervekkel, amelyeket, ha tudnák, már másnap hatályba is léptetnének. Hogy csak az elmúlt egy-másfél hét termését említsük: munkabiztosítási hozzájárulásnak becézett szolidaritási adó, a társasági adó helyett üzleti forgalmi adó kivetése az egymillió eurósnál kisebb üzleti forgalmú cégekre, s nem olyan régi a társadalombiztosítási hozzájárulás befizetésének az alkalmazottakra történő, sokat vitatott átruházásának ötlete. Közben pedig már biztosra mondják, hogy januártól mégsem lesznek adómentesek a 2000 lejesnél kisebb fizetések, mint ahogyan a kormányprogramban ígérték.

Arra, hogy mi az oka a kapkodásnak, nem kell túl sok szót fecsérelni, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a Dragneáék által a kampányban beígért, majd nagy garral törvénybe is foglalt fizetés- és nyugdíjemelésekre, adócsökkentésekre nincs költségvetési fedezet, s ha gyorsan ki nem találnak valamit, akkor januártól már az sem lesz elég ezek fedezésére, amit az infrastrukturális, illetve más beruházásoktól el lehet téríteni.

Ugyanakkor az is egyre biztosabb, hogy már a látszatát sem akarják kelteni annak, hogy egy fikarcnyi tisztelet is szorult volna beléjük, mással nem tudjuk magyarázni azt, hogy az érintettek bevonása nélkül döntenek a munkáltatók és munkavállalók zsebébe vágó kérdésekben, ha pedig valaki erre vagy az elhibázott elképzelésekre ráirányítja a figyelmet, vehemensen tagadnak, cáfolnak, s mantraként mondogatják: nem csökkennek a fizetések, nem nőnek az adók.

Arról, hogy valóban így lesz-e, inkább nem mondunk semmit, amíg nem látjuk feketén-fehéren, hogy végül milyen adópolitikai módosításokkal futunk neki az új évnek, sok ugyanis még a kérdőjel. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva viszont annyit meg merünk kockáztatni, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaánra talán mégiscsak jobb nem számítani.