Kormányzati szerencsejáték

Ahogyan egy jó nevű román gazdasági elemző fogalmazott, a Viorica Dăncilă kormányfő felügyelete alatt bevezetett új gazdasági játékszabályok – a nagy pénzügyi és energetikai cégeket megsarcoló gyakorlat és egyéb meredek módszer – Donald Trump unortodox gazdaságpolitikájára hasonlít, csakhogy Románia nem az Egyesült Államok. Ami erőpolitizálásból sikerülhet a világ legerősebb államának, az nem biztos, hogy bejön az Európai Unió legszegényebb országában.
Már csak azért sem, mert a román módszer jellegzetesen Dămbovița-parti elemekből áll össze: tűzoltómunkában összeeszkábált törvénytervezetekből, amelyek ráadásul úgy próbálnak beavatkozni a szabadpiac rendjébe, hogy a kormány szabályozná a bankközi kamatlábat (ROBOR), illetve a bankkölcsönök kamatait is, ami piacgazdasági körülmények között gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A jellegzetesen bukaresti elképzelésnek vannak ugyan előzményei más európai országokban is – mint ismeretes, az Orbán-kormány 2010-ben vezette be a bankadót, amit pár éves időszak után ki is vezetett a piacról –, ezek azonban merőben más megközelítésben juttatták pluszpénzhez az államkasszát. A bukaresti módszer a pénzügyi piac belső rendjét felborítva ígér olcsó kamatozású hiteleket az embereknek. Mintha legalábbis törvénnyel lehetne szabályozni, hogy mennyi legyen a boltban egy kilogramm kenyér vagy egy kg hús ára...

Ez az elképzelés is egy a sok közül, amivel az állami szektorban hirtelen megemelt fizetések miatti pénzügyi gondokat igyekszik orvosolni a kormány. Egy olyan esztendőben, amikor az 5 százalék fölötti gazdasági növekedésre „belőtt” állami költségvetés – a kisebb GDP-bővülés miatt – előreláthatólag hatalmas hiánnyal fog küszködni, újabb inflációhoz és a beruházások további csökkenéséhez vezet majd. Ez azért sem érheti meglepetésként a román kormányt, mert az elmúlt hónapokban sok gazdasági szakember kongatta meg a vészharangot, és figyelmeztetett arra, hogy az EU-s átlag fölötti gazdasági növekedést – ami 2017-ben 7 százalék volt – felváltja a biztos lassulás vagy a recesszió időszaka. Romániának ebben már bőven volt része, hiszen a 2008-as gazdasági válság előtti rekordnövekedést rekordzsugorodás követte, az Emil Boc vezette kormány pedig csak kemény megszorításokkal tudta egyenesbe hozni korábban a Tăriceanu-kabinet által kiürített államkasszát.

Nem vitás, hogy egy olyan gazdasági mélységekben vergődő országban, mint Románia – ahol a legtöbb népjóléti mutató az EU sereghajtói közé sorolja az országot –, nehéz stabil növekedési pályára állítani a gazdaságot, főleg olyan körülmények között, amikor a gazdag nyugat-európai országok munkaerő-elszívó hatása óriási. Az egyre nagyobb gondot okozó munkaerőhiányra érdemben csak hathatós fizetésemeléssel lehet válaszolni, de ez nem lehet öncél, hiszen fenntartható gazdasági teljesítmény nélkül a cégek ördögi körbe kerülnek. A fizetésemelés tehát jobbára csak az állami szektornak „jön be”, de ott aztán nagyon, így a cégeket kétszeresen megnyomorítja az állam az adókkal és illetékekkel.

A szociáldemokrata kormányzat gazdaságpolitikája inkább szerencsejátékra, mintsem kiszámíthatóságra emlékeztet. Jó esetben bejönnek a számításaik, de nagyobb valószínűséggel buknak rajta. Persze nem ők, hanem az ország.