2012. május 11., 10:452012. május 11., 10:45
Jó példa erre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a közalkalmazotti bérek megszorítások előtti szintre való visszaemelésének ügye. Miután meglepetésként érte az ellenzéki pártokat, hogy a magyar karok létrehozása miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány megbuktatta a kormányt, azzal kellett szembesülniük, hogy a lépés nagyon rossz üzenet a demokratikus partnerek felé, hiszen egyértelműen kisebbségellenes élű intézkedésről lévén szó, igencsak rossz színben tüntette volna fel az új kormányt, ha tényleg visszavonja a magyar karok létrehozásáról szóló kormányhatározatot.
Ezért amolyan köztes megoldásként csak a rendeletet felfüggesztő bírói ítélet elleni fellebbezést vonta viszsza, hogy így időt nyerve próbálja meg egyszerre kielégíteni a sovinizmusra fogékony szavazóit és elhitetni európai partnereivel, hogy nem magyarellenes. A béremelés ügye sem megy simán: az IMF csak akkora emelést hajlandó jóváhagyni, amennyire a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül előteremthető a pénz. Így csak az első részlet tűnik bizonyosnak, a többi az ígérgetések ellenére homályba vész.
Ha mindez nem lenne elég, a kormányfő személyzeti politikája sem bizonyult a legszerencsésebbnek. Két miniszterjelöltet összeférhetetlenség miatt még kinevezésük előtt „kilőttek”, most pedig Ioan Mang oktatási miniszter plágiumügye hoz jó eséllyel újabb álmatlan éjszakákat a kormányfőnek. Arról nem beszélve, hogy máris megkérdőjelezhető a kabinet demokratikus elkötelezettsége: Ponta nekiment a köztévének, a kormánypártok pedig saját pillanatnyi előnyüket bebetonozandó, az arányosságot kiiktató választási rendszert akarnak az országra kényszeríteni.
Márpedig mindez így együttvéve, kevesebb, mint egy hét alatt nem éppen dicsőséglistára kívánkozó teljesítmény, és egyelőre beigazolni látszik azt a feltevést, hogy a PDL és az RMDSZ jobban járt azzal, hogy ellenzékbe került. Most ugyanis páholyból nézhetik, ahogy az USL kormányra kerülve meglehetős hatékonysággal járatja le saját magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok