Balogh Levente
2026. május 01., 15:482026. május 01., 15:48
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
Azzal ugyanis, hogy a PSD a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) összefogva nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Ilie Bolojan vezette kormány ellen, megnyitotta a lehetőséget az előtt, hogy a szélsőséges párt előbb-utóbb valóban kormánytényező legyen.
Hiszen abbeli igyekezetében, hogy biztosan meglegyen a támogatás az általa legfőbb bűnbakká és a nép ellenségévé kikiáltott Ilie Bolojan miniszterelnök elmozdítására, beemelte a politikai mainstream középpontjába az AUR-t, amelyet – miután szélsőjobboldaliként, Európa-ellenesként és oroszpártiként sorolták be – a magukat Európa-barátnak nevező pártok egyfajta karanténba szorítottak.
Ezzel pedig gyakorlatilag lenullázta az összes, eddig az AUR-ral szemben felhozott, jórészt nem alaptalan bírálatot.
Igaz, ne tegyünk úgy, mintha a PSD lenne az első, amely lepaktált a szélsőjobbal.
a magát liberális jobbközép alakulatként meghatározó párt engedte ki a karanténból, amikor 2021 októberében a mostanihoz hasonló helyzetben közösen buktatták meg a Bolojanhoz hasonlóan szintén nemzeti liberális párti Florin Cîţu vezette kabinetet.
Onnantól kezdve megvolt a precedens arra, hogy egy magát demokratikusnak és nyugatosnak hirdető párt saját politikai érdekei mentén bármikor összefoghasson a szélsőségesekkel, hiszen
Mára ugyanakkor megváltozott a helyzet, hiszen az eddigi legnagyobb pártokban, a PSD-ben és a PNL-ben az elmúlt évek elhibázott, az országot eladósító, a költségvetési hiányt 9 százalék fölé tornászó kormányzásai miatti csalódás átrendezte a politikai erőviszonyokat: az AUR vált a legnagyobb támogatottságú párttá, miközben a szociáldemokraták és a liberálisok népszerűsége még együttvéve is alig van akkora, mint a szélsőséges párté.
Ezt ellensúlyozandó – és a szélsőjobb kormányra kerülésének kockázatától tartó beruházók, a piacok megnyugtatása, az ország gazdaságát még kilátástalanabb helyzetbe sodró bóvliba sorolás megelőzése érdekében – fogott össze a PNL, a PSD, az USR és az RMDSZ, hogy „Európa-barát” koalícióként próbálja meg kivezetni az országot a csődközeli helyzetből.
Ugyanakkor
És már az is látható volt a legelejétől, hogy a leggyengébb láncszem éppen az egyébként legnagyobb frakcióval rendelkező PSD lesz, amely már a kormányzás kezdetétől fogva a belső ellenzék kényelmes szerepébe helyezkedett, ha már Nicușor Dan államfő ragaszkodott ahhoz, hogy a ne a koalíció legnagyobb pártja, hanem a második PNL adja a miniszterelnököt romániai nyilvánosságban PR-jának köszönhetően a jó gazda megtestesüléseként ismertté vált Ilie Bolojan személyében.
A pazarlás gazdasági helyzet rendbe tételéhez elengedhetetlen leállítása és az állami cégek helyzetének rendezése, tulajdonrészük bizonyos hányadának tőzsdére vitele, ami a korrupciós csapok elzárását, a pártok klientúrájának közpénzzel való kitömésének végét jelentené, aztán végképp kicsapta a biztosítékot a PSD-nél, amely évtizedek óta a jelenség legfőbb kedvezményezettje.
Ennek nyomán döntöttek úgy, hogy Bolojanból bűnbakot faragnak, hogy az elmozdításával egyrészt elejét vegyék a pénzcsapok elzárásának, másrészt az ország megmentőjének szerepében tetszeleghessenek, aki eltávolította az embereket a megszorító intézkedések révén megnyomorító miniszterelnököt.
Ehhez pedig éppen azzal az AUR-ral bútoroztak össze, amely amúgy a legfőbb riválisuk, hiszen nagyjából ugyanazon a szavazótáboron osztoznak.
hiszen a román politikai életben a pártok nevében szereplő ideológiai besorolás az esetek többségében csupán – hogy a klasszikust idézzük – alap nélküli forma, kevés valódi elkötelezettséget jelent.
Ezt bizonyítja az is, hogy a PSD szavazói a szélsőséges pártban találtak „menedékre”, miután csalódtak korábbi pártjukban.
Ha valaki nem emlékezne:
így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt szétesése után egyes politikusai a szociáldemokratákhoz zsilipeltek át – közülük ma Lia Olguța Vasilescu craiovai polgármester a párt egyik legbefolyásosabb vezetője, olyannyira, hogy sokan őt sejtik a mostani kormánybuktató akció mögött.
A PSD elnöke, Sorin Grindeanu most persze azzal védekezik, hogy az együttműködés csupán eseti, és nem jelenti azt, hogy valamilyen formában kormányzati együttműködésre törekszik az AUR-ral. De egyrészt Romániában soha nem érdemes azt mondani, hogy soha, másrészt Grindeanu egyszer már hazudott, amikor arról beszélt: jelenleg nem terveznek semmilyen együttműködést az AUR-ral, ezért nehéz elhinni, amit a további együttműködés kizárásáról mond.
Azzal ugyanis, hogy az USR után most ő is összeállt vele, megerősíti azt a percepciót, hogy az AUR mégiscsak szalonképes párt, egyben arra is lehetőséget biztosított, hogy demonstrálja a befolyását, hiszen csak az ő támogatásával lehet elmozdítani a kormányt.
Vagyis a
– ami akár arra is sarkallhatja őket, hogy „dezertáljanak” a szélsőséges párt irányába.
A jelenlegi helyzet legfőbb nyertese így az AUR, amely ugyan a PSD-vel együtt akár kormányra is léphetne, de jelen helyzetben vélhetően mérsékelten fűlne hozzá a foga, már csak azért is, mert inkább az előre hozott választásban gondolkodik, amely – amennyiben bízni lehet a felmérésekben – még nagyobb parlamenti frakciót, sőt a válsághelyzet elhúzódása és a többi párt folyamatos civakodása miatti elégedetlenség nyomán akár abszolút többséget eredményezne számára.
Persze egy kósza gondolatkísérlet erejéig eljátszadozhatunk a lehetőséggel:
azt a státusát, hogy még nem adatott meg neki a kormányzás lehetősége, így fennáll a bizalom vele szemben, hátha jobban csinálja.
Ebben az esetben a szavazópolgárok akár vissza is térhetnek a PSD-hez – bár valószínűbb, hogy nagy részük inkább egy másik radikális pártot keresne magának, amely még nem volt kormányon.
Persze azt is szokás mondani, hogy hatalomra kerülve, a kormányzás és az ország helyzetének valóságával szembesülve a radikális pártok általában mérsékeltebbé válnak, de azért jobb lenne nem kipróbálni, hiszen a kormányválság máris megrángatta a lej árfolyamát, és a hitelkamatok is növekednek – mi lenne akkor, ha egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése lenne napirenden?
Ezek persze csak extrém feltételezések, az ugyanakkor nem, hogy a PSD tényleg taktikázik.
Az indítvány benyújtását egyedül jelentette be George Simion AUR-elnök, és a parlamentben is az AUR-ra hagyták a szöveg ismertetését.
Mintha igyekeztek volna a háttérbe vonulni, hogy adott esetben, ha esetleg valamilyen formában mégis sikerülne megegyezni a liberálisokkal – ami azért nem lenne egyszerű –, könnyebb legyen kihátrálni a projektből, illetve utólag minimalizálni a részvételt, és a Mostantól mi sose akartunk kormányt buktatni jelszó jegyében az egészet rákenni az AUR-ra.
Remélhetőleg a választópolgárok ezért úgy büntetik majd őket, hogy csak ők bűnhődjenek, ne pedig az egész ország.
És ami ugyanolyan fontos: a jelenlegi kaotikus állapotot, amelyben egy vagy két párt úgy okozhat politikai káoszt, hogy utána nem kell viselnie a felelősséget, mivel azt követően kell végeérhetetlen politikai háttéregyeztetésekbe bocsátkozni, hogy a kormány már megbukott, a lehető legsürgősebben fel kellene számolni.
– vagyis azt, hogy a dokumentumban már a következő miniszterelnök neve is szerepeljen, és annak megszavazása a régi kormányfő bukása mellett az új kormányalakításra való felhatalmazását is jelentse.
Hogy minden politikai szereplő érezze át a felelősséget, és kétszer is gondolja meg, mielőtt a mostanihoz hasonló kalandorakciókba fog.
Rostás Szabolcs
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
Balogh Levente
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
Rostás Szabolcs
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Balogh Levente
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Páva Adorján
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Rostás Szabolcs
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Balogh Levente
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
szóljon hozzá!