Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Kormányközelben az AUR?

2026. május 01., 15:482026. május 01., 15:48

Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.

Azzal ugyanis, hogy a PSD a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) összefogva nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Ilie Bolojan vezette kormány ellen, megnyitotta a lehetőséget az előtt, hogy a szélsőséges párt előbb-utóbb valóban kormánytényező legyen.

Hiszen abbeli igyekezetében, hogy biztosan meglegyen a támogatás az általa legfőbb bűnbakká és a nép ellenségévé kikiáltott Ilie Bolojan miniszterelnök elmozdítására, beemelte a politikai mainstream középpontjába az AUR-t, amelyet – miután szélsőjobboldaliként, Európa-ellenesként és oroszpártiként sorolták be – a magukat Európa-barátnak nevező pártok egyfajta karanténba szorítottak.

Ezzel pedig gyakorlatilag lenullázta az összes, eddig az AUR-ral szemben felhozott, jórészt nem alaptalan bírálatot.

Igaz, ne tegyünk úgy, mintha a PSD lenne az első, amely lepaktált a szélsőjobbal.

Az AUR körül felépült fal lebontásának megkezdésében elvitathatatlan a jelenleg is kormánykoalíciós tag USR felelőssége:

a magát liberális jobbközép alakulatként meghatározó párt engedte ki a karanténból, amikor 2021 októberében a mostanihoz hasonló helyzetben közösen buktatták meg a Bolojanhoz hasonlóan szintén nemzeti liberális párti Florin Cîţu vezette kabinetet.

Onnantól kezdve megvolt a precedens arra, hogy egy magát demokratikusnak és nyugatosnak hirdető párt saját politikai érdekei mentén bármikor összefoghasson a szélsőségesekkel, hiszen

ha a Macron-féle pártcsaládban tevékenykedő USR volt az úttörő, akkor a többiek miért lennének finnyásak?

Mára ugyanakkor megváltozott a helyzet, hiszen az eddigi legnagyobb pártokban, a PSD-ben és a PNL-ben az elmúlt évek elhibázott, az országot eladósító, a költségvetési hiányt 9 százalék fölé tornászó kormányzásai miatti csalódás átrendezte a politikai erőviszonyokat: az AUR vált a legnagyobb támogatottságú párttá, miközben a szociáldemokraták és a liberálisok népszerűsége még együttvéve is alig van akkora, mint a szélsőséges párté.

Ezt ellensúlyozandó – és a szélsőjobb kormányra kerülésének kockázatától tartó beruházók, a piacok megnyugtatása, az ország gazdaságát még kilátástalanabb helyzetbe sodró bóvliba sorolás megelőzése érdekében – fogott össze a PNL, a PSD, az USR és az RMDSZ, hogy „Európa-barát” koalícióként próbálja meg kivezetni az országot a csődközeli helyzetből.

Ugyanakkor

egy ennyire heterogén összetételű koalícióban már a kezdetektől kódolva volt, hogy előbb-utóbb ellentétek alakulnak ki, amelyek egyre mélyülnek, majd végül elmérgesednek.

És már az is látható volt a legelejétől, hogy a leggyengébb láncszem éppen az egyébként legnagyobb frakcióval rendelkező PSD lesz, amely már a kormányzás kezdetétől fogva a belső ellenzék kényelmes szerepébe helyezkedett, ha már Nicușor Dan államfő ragaszkodott ahhoz, hogy a ne a koalíció legnagyobb pártja, hanem a második PNL adja a miniszterelnököt romániai nyilvánosságban PR-jának köszönhetően a jó gazda megtestesüléseként ismertté vált Ilie Bolojan személyében.

(Ami persze a PSD-nek pont jól jött, hiszen ilyen pocsék helyzetben pont nem hiányzott, hogy ő legyen a kormányzás arca).

A pazarlás gazdasági helyzet rendbe tételéhez elengedhetetlen leállítása és az állami cégek helyzetének rendezése, tulajdonrészük bizonyos hányadának tőzsdére vitele, ami a korrupciós csapok elzárását, a pártok klientúrájának közpénzzel való kitömésének végét jelentené, aztán végképp kicsapta a biztosítékot a PSD-nél, amely évtizedek óta a jelenség legfőbb kedvezményezettje.

Ennek nyomán döntöttek úgy, hogy Bolojanból bűnbakot faragnak, hogy az elmozdításával egyrészt elejét vegyék a pénzcsapok elzárásának, másrészt az ország megmentőjének szerepében tetszeleghessenek, aki eltávolította az embereket a megszorító intézkedések révén megnyomorító miniszterelnököt.

Ehhez pedig éppen azzal az AUR-ral bútoroztak össze, amely amúgy a legfőbb riválisuk, hiszen nagyjából ugyanazon a szavazótáboron osztoznak.

A PSD és az AUR között ugyanis nincs nagy ideológiai különbség,

hiszen a román politikai életben a pártok nevében szereplő ideológiai besorolás az esetek többségében csupán – hogy a klasszikust idézzük – alap nélküli forma, kevés valódi elkötelezettséget jelent.

Ezt bizonyítja az is, hogy a PSD szavazói a szélsőséges pártban találtak „menedékre”, miután csalódtak korábbi pártjukban.

Ha valaki nem emlékezne:

a PSD a 90-es évek óta mindig is előszeretettel vette elő a soviniszta retorikát, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánta,

így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt szétesése után egyes politikusai a szociáldemokratákhoz zsilipeltek át – közülük ma Lia Olguța Vasilescu craiovai polgármester a párt egyik legbefolyásosabb vezetője, olyannyira, hogy sokan őt sejtik a mostani kormánybuktató akció mögött.

A PSD elnöke, Sorin Grindeanu most persze azzal védekezik, hogy az együttműködés csupán eseti, és nem jelenti azt, hogy valamilyen formában kormányzati együttműködésre törekszik az AUR-ral. De egyrészt Romániában soha nem érdemes azt mondani, hogy soha, másrészt Grindeanu egyszer már hazudott, amikor arról beszélt: jelenleg nem terveznek semmilyen együttműködést az AUR-ral, ezért nehéz elhinni, amit a további együttműködés kizárásáról mond.

Pedig miközben ezzel az akcióval – hacsak a szavazásig meg nem gondolja magát – rövid távon eléri a célját, Bolojan elmozdítását, már középtávon is az AUR-t segíti.

Azzal ugyanis, hogy az USR után most ő is összeállt vele, megerősíti azt a percepciót, hogy az AUR mégiscsak szalonképes párt, egyben arra is lehetőséget biztosított, hogy demonstrálja a befolyását, hiszen csak az ő támogatásával lehet elmozdítani a kormányt.

Vagyis a

PSD a saját, még meglévő választói szemében is megerősíti, hogy az AUR megkerülhetetlen

– ami akár arra is sarkallhatja őket, hogy „dezertáljanak” a szélsőséges párt irányába.

A jelenlegi helyzet legfőbb nyertese így az AUR, amely ugyan a PSD-vel együtt akár kormányra is léphetne, de jelen helyzetben vélhetően mérsékelten fűlne hozzá a foga, már csak azért is, mert inkább az előre hozott választásban gondolkodik, amely – amennyiben bízni lehet a felmérésekben – még nagyobb parlamenti frakciót, sőt a válsághelyzet elhúzódása és a többi párt folyamatos civakodása miatti elégedetlenség nyomán akár abszolút többséget eredményezne számára.

Persze egy kósza gondolatkísérlet erejéig eljátszadozhatunk a lehetőséggel:

a szociáldemokratáknak talán nem is jönne annyira rosszul, ha az AUR kormányra kerülne, mert akkor a Simion-pártnak kellene beleállnia a gazdaság rendbetételébe, és az ehhez szükséges népszerűtlen intézkedések, illetve a kormányzással rendszerint velejáró erodálódás nyomán elveszítené az „ártatlanságát”,

azt a státusát, hogy még nem adatott meg neki a kormányzás lehetősége, így fennáll a bizalom vele szemben, hátha jobban csinálja.

Ebben az esetben a szavazópolgárok akár vissza is térhetnek a PSD-hez – bár valószínűbb, hogy nagy részük inkább egy másik radikális pártot keresne magának, amely még nem volt kormányon.

Persze azt is szokás mondani, hogy hatalomra kerülve, a kormányzás és az ország helyzetének valóságával szembesülve a radikális pártok általában mérsékeltebbé válnak, de azért jobb lenne nem kipróbálni, hiszen a kormányválság máris megrángatta a lej árfolyamát, és a hitelkamatok is növekednek – mi lenne akkor, ha egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése lenne napirenden?

Ezek persze csak extrém feltételezések, az ugyanakkor nem, hogy a PSD tényleg taktikázik.

Érdekes ugyanis, hogy miközben nagy garral a Bolojan-kormány megbuktatásáról beszél, a bizalmatlansági indítvány kommunikációjában nem vett részt.

Az indítvány benyújtását egyedül jelentette be George Simion AUR-elnök, és a parlamentben is az AUR-ra hagyták a szöveg ismertetését.

Mintha igyekeztek volna a háttérbe vonulni, hogy adott esetben, ha esetleg valamilyen formában mégis sikerülne megegyezni a liberálisokkal – ami azért nem lenne egyszerű –, könnyebb legyen kihátrálni a projektből, illetve utólag minimalizálni a részvételt, és a Mostantól mi sose akartunk kormányt buktatni jelszó jegyében az egészet rákenni az AUR-ra.

Mindez azonban nem feledteti a felelősségüket a jelenlegi, teljesen fölösleges kormányválság kialakulásában, illetve abban, hogy önző lépésükkel növelték az AUR súlyát.

Remélhetőleg a választópolgárok ezért úgy büntetik majd őket, hogy csak ők bűnhődjenek, ne pedig az egész ország.

És ami ugyanolyan fontos: a jelenlegi kaotikus állapotot, amelyben egy vagy két párt úgy okozhat politikai káoszt, hogy utána nem kell viselnie a felelősséget, mivel azt követően kell végeérhetetlen politikai háttéregyeztetésekbe bocsátkozni, hogy a kormány már megbukott, a lehető legsürgősebben fel kellene számolni.

Komolyan fontolóra kellene végre venni, hogy az ilyen helyzetek elkerülése érdekében vezessék be a konstruktív bizalmatlansági indítványt

– vagyis azt, hogy a dokumentumban már a következő miniszterelnök neve is szerepeljen, és annak megszavazása a régi kormányfő bukása mellett az új kormányalakításra való felhatalmazását is jelentse.

Hogy minden politikai szereplő érezze át a felelősséget, és kétszer is gondolja meg, mielőtt a mostanihoz hasonló kalandorakciókba fog.


szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Toxikus koalíció, avagy a vesztébe rohanó Románia

Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD-s stratégia: oltsunk kerozinnal tüzet!

A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Megnevezhetjük a politikai káosz felelősét: PSD

Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.

Balogh Levente

Balogh Levente

Egy választási kudarc anatómiája, avagy mi lesz a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokkal?

A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ismeretlen arcok: egy vérből valók vagyunk?

Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Az erdélyi magyarok egy részét nem akarjuk lecserélni, ugye?

Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.

Balogh Levente

Balogh Levente

A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.

Hirdetés