2013. március 21., 09:052013. március 21., 09:05
Egy kicsit furcsa volt a mesterségesen felturbózott izgalom, a gerjesztett hangulat, a sok hű, meg a sok jaj, de végül is most ilyen a világ, nem lehet elvárni, hogy olyan világslágereket gyöngyözzön ki magából ez a fesztivál, mint amilyeneket hajdanában a viaszbabás France Gall, a mezítlábas Sandy Shaw vagy a későbbi Abba-csajok produkáltak.
Másfél emberöltő nagy idő, történt egy és más közben. Szóval nem is a sapkával-szakállal álcázott vagy a kettős hangú dalnokkal van nekem bajom, hanem azzal a véletlenül elkottyintott megjegyzéssel, hogy így legalább könnyebben őrizhet meg a Fennvaló a nyeréstől, mert mi lenne, ha jövőre meg kellene szervezni ezt a hipergigabulit?! Magyarán: odajutottunk, hogy az olimpia szellemére vágja ki az, akit illet a kontrát, sőt a rekontrát is, ha szükséges. Nem igazán értem én ezt az egészet, de nem is csoda, hisz én a Viaszbabára és a Waterloora buliztam.
És élveztem, ahogy azok a jó hangú, fiatal lányok mindent beleadva nyerni akartak. Most a versenyre induló tarisznyájában az az útravaló, hogy „vigyázz, nehogy nyerni merj, mert a gatyánk is rámegy!” Egészen más műfajban, de hasonló csodálkozást-hitetlenkedést váltott ki annak idején (a Viaszbaba és a Waterloo idején) Svájcban élő rokonomnak az a megjegyzése, hogy ott eltelik bizony anélkül egy-egy választási ciklus, hogy tudnák, ki is az állam elnöke. A Kárpátok Géniuszának mindenre rátelepedő árnyékában ez még viccnek sem számított, mert hogyhogy? Elmagyarázta, hogy szövetségi állam lévén a svájci elnöknek csak amolyan díszpintyszerepe van, felavat, szalagot vág, nagykövetet fogad, de ez nem érdekli az embereket. Mindenki annak a kantonnak az ügyes-bajos dolgaival foglalkozik, ahol és amiből él.
S ha valami probléma van, azt azonnal megnépszavazzák, ha kell, többször is. Jóval később kezdtem el értegetni ezt a tizenharmadik században kiküzdött demokráciát, illetve azt, hogy mit is jelent a népakarat és a kantonok szövetsége. Most is aszerint élnek, nem is akárhogyan. Mi pedig addig, amíg elérjük az életszínvonalukat, pró és kontra ágálunk a különböző hangászok sikeréért-kudarcáért. Mert ilyen idők járnak, nem mint Tell Vilmos korában, akiben fel sem merült, hogy nyila ne találja el a fia fején az almát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok