2010. május 07., 12:252010. május 07., 12:25
Ilyen körülmények között pedig a két ellenzéki párt által benyújtani kívánt bizalmatlansági indítvány csak fokozná a káoszt, hiszen ha elfogadják, ha nem, azt a képet sugározná a befektetők felé, hogy az országban politikai instabilitás uralkodik, és ezáltal a gazdasági korrekció esélye is csökkenne. A helyzet ugyanakkor igencsak paradox, hiszen az is igaz, hogy az országnak most mindennél nagyobb szüksége lenne egy olyan kormányra, amely kapkodás nélkül, a valós helyzetet higgadtan felmérve, felelős döntéseket hozva lenne képes egy, a válságból kivezető stratégiát kidolgozni.
Az Emil Boc vezette kormányok viszont eddigi teljesítményük alapján minderre alkalmatlannak bizonyultak. A mostani állapot ugyanis csak részben tudható be a világgazdasági válságnak, kialakulásához hozzájárult a kabinet – illetve a mögötte álló államfő – is, hiszen az elmúlt két év választási kampányai miatt a népszerűségvesztéstől tartva nem tették meg a szükséges költségcsökkentő intézkedéseket. A kormánynak most a körülmények és az IMF szorítása miatt lépnie kell, mulasztásainak árát pedig – a könnyebbnek vélt ellenállás felé elmozdulva – a közkiadások csökkentése révén a lakosság egésze helyett a közszférával, a nyugdíjasokkal és a segélyekből élőkkel fizetteti meg. (Persze a kormány által felvett hitelek törlesztése továbbra is mindannyiunkat érint, még ha az adóemelést meg is úsztuk).
Ez kívánatos lépés – ám a korábbi tétovázás miatt most egycsapásra bevezetett megszorítások közalkalmazottak, orvosok, tanárok, nyugdíjasok százezreit kergethetik a kétségbeesés szélére. Márpedig a görög példa is mutatja: egy megszavazott bizalmatlansági indítvány könnyed üdülés lehet a kormány tökéletlenkedései nyomán megélhetésüket veszélyben érző polgárok dühéhez képest.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.