2012. június 27., 10:242012. június 27., 10:24
Persze nyilvánvaló, hogy a politikában mindig voltak, vannak és lesznek ún. stratégiai lépések, fociebésen szólva, az éppen soron következő meccs szempontjából megfontolandó és meglépendő személycserék, de azért mégis a tragikomikum – de inkább komitragikum, ha van ilyen – csoportjába kívánkozik az, ami Szentegyházán történik.
A székely kisváros ugyanis sokkal többre érdemes, mint amit ezekben a napokban az érdekvédelmi szervezettől kap, magyarabbul nem érdemli meg azt a pofont, amelyet a feketén-fehéren lefektetett, mindenki számára kötelező érvényű játékszabályt betartani képtelenek lekennek most neki. Arról nem is beszélve, hogy a legenyhébben fogalmazva is mosolyt fakasztó érvelés az, amely szerint egy jelöltjegyzék éléről azért kellene visszalépnie a képviselői megbízatást elnyerő(k)nek, mert amúgy az egész banda gyengécskén muzsikált, vagyis az egész pártlista halványan teljesített.
Hát a hátrébb következők ejsze több szavazatot kaptak, mint az elsők? Persze az ilyesfajta csiki-csuki, a választói akarat semmibevétele nemcsak Szentegyházán, hanem nagyobb falvakban is előfordul. Ha emlékezetem nem csal, vagy négy és fél, öt éve Frunda György köszönte szépen, és hagyta európai parlamenti képviselői megbízatását, pedig mi, választók oda küldtük volt őt – ha már ezt kérte tőlünk, jelöltként. Akárcsak a marosvásárhelyiek a helyi önkormányzatba két hete Nagy Istvánt, s a székelyudvarhelyiek az ottani tanácsba Szász Jenőt – ha már ezt kérték tőlük, jelöltként.
Az ilyesfajta visszalépések valójában meghátrálást sejtetnek, menekülést a munka elől, mert ugye könynyebb beszélgető műsorokat vezetni vagy az országos politikacsinálás jelszavával osztani az észt, mint tenni azokért az emberekért, akiknek a szavazatáért négyévente oly nagy az alázat – és a verekedés. A bizalom elkótyavetyélése közepette nem ártana kicsidenként megtanulni, hogy a köz akarata a képviselő akarata, és nem fordítva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok