JEGYZET – A kommunistákat tényleg más anyagból gyúrták. Néhol még huszonöt évvel a vörös diktatúra bukása után is jelen vannak – hol szimbolikus, hol tényleges formában.
2015. április 18., 15:592015. április 18., 15:59
Itt van például a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának esete, amelyet arról a kommunista jogászról neveztek el, aki az illegális kommunista mozgalom tagjaként 1944-ben, amikor a hatóságok megpróbálták elfogni, pisztolyt rántott, egy csendőrt lelőtt, két másikat pedig megsebesített – ezt követően pedig őt is lelőtték. 1945 után a kommunisták hősként, példaképként próbálták beállítani a gyilkos Ságvárit. Néhány intézmény, utca még ma is a gyilkos, embertelen rendszer szálláscsinálójának nevét viseli.
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy az önkényuralmi rendszerekhez kapcsolódó személyek kultuszát tiltó rendelkezések értelmében az említett szegedi iskolának is nevet kell változtatnia, ami ellen néhány tanár, diák, és helyi lakos oldalán maga a város szocialista polgármestere is tiltakozott.
Persze érthető, hogy az elmúlt hat évtizedben az iskola diákjai számára a név – mindenféle ideológiai töltet nélkül – erős identitáskovácsoló tényező lett, de azért a Ságvári-féle illegális kommunisták védelmére kelni mégiscsak olyan, mintha bármely, gyilkos nyilas pribéket próbálnák tisztára mosni.
Nem mintha Erdélyben nem létezne komcsi nosztalgia. Kolozsvárott például valakik azt tartották jó ötletnek, ha a hivatásos forradalmárról és tömeggyilkosról, Che Guevaráról neveznek el egy szórakozóhelyet. Szerintük ugyanis Che Guevara egy életérzést képvisel – szerintünk meg elég sokan életüket adták azért, hogy ez az életérzés örökre eltűnjön.
De ha esetleg még mindig vannak olyanok, akik az 1919-es, illetve az 1947 és 1989 közötti vörös rémuralom ellenére is úgy gondolják, hogy kommunistának lenni trendi és kúl, lelkük rajta – gyűjtést lehetne rendezni a számukra fél évre szóló észak-koreai vízumra és repülőjegyre, hogy testközelből, élőben tanulmányozhassák a rajongott eszme megvalósulását.
És ha esetleg megtetszene nekik, amit látnak, próbálják meg legyőzni abbéli kényszerüket, hogy hazatérve ismét a csodás eszmével próbálják boldogítani e régió lakóit. Maradjanak ott, és élvezzék – mi meg csak eltengődünk valahogy nélküle.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!