2012. április 24., 08:492012. április 24., 08:49
A móka már tavaly nyáron elkezdődött, épp itt, az ablakom alatt. Félreértés ne essék, én is nagyon szeretek nyári estéken valami zölddel körülvett teraszon baráti beszélgetésekbe merülni egy sör mellett, de ezt általában nem olyan helyen szoktam intézni, ahol harminc lakás ablakából bámulnak rám a lakók.
A szomszédok – úgy tűnik, kellemes baráti társaság – június környékén kezdték el az ablak alá hordani különbejáratú kocsmateraszukat. Előbb csak két-három farönköt, amire lekucorodtak, majd egy nagyobb deszkát, ami asztalként szolgált. Szép fokozatosan az egészet összekalapálták, összeszegelték, míg nyár közepére egy székekkel körülvett kávézóasztal virított odalent, a tömbház melletti zöldövezetben. Első emeleten lakom, a konyhaablakomon nincs függöny, így langyos nyári estéken kölcsönösen méregettük egymást az ott tanyázó úriemberekkel, miközben ők a munkás nap után megérdemelt habzó italukat fogyasztották, én meg főztem. Könnyű lehet kitalálni, hogy a méregetés nagyobbik részét melyikünk végezte.
Segítek: nem én.
Optimista típus vagyok, így reménykedtem, hogy a következő teraszszezonra inkább máshová szoknak át, de reményeim elfagytak az első hóval, amikor annak lehettem tanúja, hogy hőseink gondosan nejlonba tekerik a fából tákolt kocsmai berendezést, egy részét elszállítják, a többit meg az elemektől vízhatlan borítással védve ott hagyják az ablak alatt. Idén pedig, épp amikor az első rügyek kipattantak, arra lettem figyelmes, hogy a szomszédok sáncot ásnak a zöldövezetben.
Néhány napig a férjjel közösen találgattuk, vajon mire is lesz az jó. Gondoltam, lehet, facsemetéket akarnak ültetni körös-körbe, s így könnyítik meg a locsolást. Nagyobbat nem is tévedhettem volna: a sáncba ugyanis fák helyett magas, vékony cölöpöket plántáltak, közéjük dróthálót húztak, amelyet a piros-narancssárga szalaggal tettek feltűnővé. Körbekerítették saját kis nyári teraszukat, és még arra is figyeltek, hogy illetékteleneknek eszükbe se jusson behatolni – az már kevésbé izgatta őket, hogy köztéren teszik mindezt.
Az ablakom alatt. És biztosan ahhoz sincs semmi köze az egésznek, hogy alattunk, a földszinten, pontosan a „terasz” mellett egy igen csinos egyetemista lány lakik.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.