JEGYZET – Romániában még az is román, ami nem az. Legalábbis a kormányzati illetékesek szerint annak kell lennie.
2015. március 01., 12:302015. március 01., 12:30
Történt, hogy Kolozsvárott helyi polgárok egy csoportja úgy döntött: jó lenne megszabadulni a város román elnevezésében szereplő Napocától, amelyet a sovinizmust hivatalos állami politikává emelő nacionálkommunista diktátor, Nicolae Ceauşescu aggatott rá, ezzel erősítendő a város csak az ő hagymázas elméjében létező dák–római identitását.
Ennek érdekében alulról jövő polgári kezdeményezésként szeretnének jogszabályt kidolgoztatni a Napoca név eltörléséről. Ehhez Cluj–Kolozsvár–Klausenburg Egyesület néven kívánnak egyesületet bejegyeztetni, amely ernyőszervezetként szolgálna a törvénykezdeményezéshez szükséges mintegy, százezer aláírás összegyűjtéséhez.
Na, és itt lépett közbe a román államrezon. Az ügyben illetékes igazságügyi minisztérium ugyanis úgy döntött: saját hatáskörben szórakozik egy kicsit azokkal, akik szeretnék a kincses várost megszabadítani a nemzetibolsevik örökség egyik legfajsúlyosabb elemétől. Először csak azzal utasította el a kérést, hogy már létezik egy Klausenburg Egyesület, ám amikor a kezdeményezők jelezték, hogy a Klausenburg mégsem ugyanaz, mint a Cluj–Kolozsvár–Klausenburg, akkor taktikát váltottak. Hivatalosan felkérték az érintetteket, hogy fordítsák le románra az „idegen nyelvű” neveket.
Most tehát ott tartunk, hogy a Kolozsvárott a különböző európai projektek miatt hivatalosan dúló multikulti jegyében idegen elnevezésnek minősítik azokat a neveket, amelyek valószínűleg időben megelőzik a román elnevezést. Másrészt viszont annyira kisebbségbarát és toleráns országról van szó, hogy az igazságügyi tárca még egy egyesületet is csak akkor lenne hajlandó komolyan venni, ha azt Klúzsklúzsklúzsnak neveznék.
Valahogy így képzeli el a román hatalom – és a román intézmények, illetve az iskolákban is népszerűsített hivatalos propaganda nyomán a magánemberek többsége is – a multikulturalizmust. Legyen sokszínűség, gyűljön össze minél több nemzetiség képviselője, és érezzék jól magukat. De persze közben mindenki csakis románul beszéljen.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!