JEGYZET – Egyre gyakrabban hallani, hogy valamilyen egészségi problémával kapcsolatban a hozzátartozók egészen más véleményt hangoztatnak, mint a szakszemélyzet.
2014. december 14., 20:022014. december 14., 20:02
És egy-kettőre világgá kürtölik, hogy orvosi műhiba történt, amit perek sorozatával és tetemes kárpótlási összegekkel szándékoznak orvosolni. Bármiféle félreértést elkerülendő szeretném már az elején leszögezni, hogy minden más hivatás, mesterség és szakma képviselőihez hasonlóan az egészségügyiekre sem úgy tekintek, mint a kizárólag földre szállt angyalok brancsára, de a többi foglalkozást űzők nevében engedtessék meg nekem, hogy felháborodjak a kívülállók hangos bennfentessége láttán-hallatán.
Érdekes, hogy szinte viccnek számít, ha a partvonalon túliak ágálnak szenvedélyesen arról, hogy les volt-e, vagy sem, illetve, hány dioptriás szemüvegre szorul a bíró. Kedvesen elütik a felfűtött szócsatát azzal, hogy hát a focihoz mindenki ért, az is, aki egyáltalán nem. De nem idegen ez a vélekedés a színházcsinálással vagy a tanárkodással kapcsolatban sem, amiről az outsiderek véleménye az, hogy a tanár semmit nem csinál, csak leül, beszél, majd élvezi a rengeteg vakációt.
A legösszetettebb diagnózisokkal kapcsolatos „komoly” vélekedések viszont mintha csak újabban ütötték volna fel a fejüket. Megkockáztatom, hogy az internet szabad és széles körű hozzáférhetősége óta. Összeolvasnak hetet-havat, érteni alig értenek valamit, a rokonság-szomszédság felvilágosító akciói pedig inkább ártanak, mint használnak a tisztánlátásban.
De ha valami malőr történik a családban, olyan magabiztossággal mondanak bele a tévékamerába olyan blődségeket, hogy azt a legöntudatosabb orátorok is megirigyelhetnék. Részletesen ecsetelik a kezelést, elmondják, hogy – szerintük – mit kellett volna az orvosnak tennie, miért kellett volna (vagy sem!) hallgatnia rokonuk kérésére és hasonlók.
Ugyanez történik a gyógyszerekkel is, követelik a sógort vagy a szomszédasszonyt meggyógyító kis fehér, rózsaszín, hupikék tablettákat, a csípős, de hatásos injekciót, a különböző helyekre való beutalót. Ha pedig nekik egészen más bajaik vannak, mint a sógorasszonynak vagy a szomszédnak, akkor rögtön jön a hangoskodás az orvosi műhibákról.
Amelyek – ismétlem – más szakterülethez hasonlóan semmiképpen sem kizárhatók. De a fölösleges vádaskodás igen. Ha kell, törvénnyel. Mert az emberélet mégsem focimeccs!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!