2012. október 16., 09:022012. október 16., 09:02
Egyikük csípőből visszakiabált, félrészegen közölve: ő is rendőr! Nem sokra rá egy ugyanilyen esetben egy másik társaság három tagja is arról tájékoztatta a szomszédságot, hogy ők biza mindannyian rendőrök gyerekei, és ha merészel valaki rájuk szólni, kihívják a maszkosokat, és ránk törik az ajtót. Ilyen esetekben természetesen én magam is rendőrpalánta vagyok, sőt rendőrfőkapitány, de lehetek akár Rambóné vagy Szupergörl is, amit majd alkalomadtán közlök is velük.
Hát őszintén szólva, eddig nem vettem észre, hogy a városban olyan színvonalú volna a közbiztonság, mintha lépten-nyomon rendőrök mászkálnának. Pedig kénytelen leszek elhinni, hiszen folyton beléjük botlok, és még csak nem is mondhatom, hogy akkor nem, mikor szükség van rájuk. Hiszen ilyen esetekben igenis szükség van rájuk, és ott is vannak.
Az más kérdés, hogy semmit nem tesznek, de legalább a lelkem nyugodt lehet: már fölösleges kihívnom a rendőrséget, hiszen ott ülnek, állnak, isznak és kiabálnak a játszótéren éjfél után. Persze ha néha kihívjuk a valódiakat, érdekes módon nem szokott előfordulni, hogy testvérként vagy sógorként üdvözlik ügyeletes vandáljainkat. Szépen igazoltatják, és hazaküldik őket, hogy aztán egy órával később visszatérhessenek. De nem is várhatom, hogy az úgynevezett hatóságnak ennél nagyobb hatalma legyen. Hiszen kivételek a szabályok alól ők is, mint mindenki az országban.
Egyébként mivel is magyarázhatnám, amit tegnap láttam? Egy útkereszteződésben négy autó fordult jobbra. Három indexelt. A negyedik volt a rendőrautó. Ő kivétel a szabály alól, és példát mutat mindenki másnak, aki, amikor lehetősége lesz rá, magára is kivételként tekint majd egyéb dolgokban. A szabályok és törvények, legyenek azok íratlan jószomszédiak vagy akár paragrafusokba foglaltak, így a lehető legkevesebb állampolgárra vonatkoznak, és rájuk is csak akkor, ha éppen nincs lehetőség arra, hogy kivételként viselkedjenek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.