2011. július 06., 09:272011. július 06., 09:27
Ékes példa erre az idei érettségi lesújtó eredménye, miszerint a vizsgára jelentkezők több mint fele „elvérzett”, vagyis nem tudta teljesíteni a minimumot. Persze ezt most utólag lehet magyarázni mindenfélével, kezdve a térfigyelő kameráktól a felvigyázó tanárok éberségéig, illetve a diákok komolytalanságával, felkészületlenségével. De az érettségi tételek „kiötlői” közül valaki egyáltalán feltette-e a kérdést egy átlagos képességű középiskolásnak, hogy az amit elvárnak tőlük egy ilyen vizsgán egyáltalán teljesíthető-e?! Illetve, hogy egyáltalán érdekli-e őket az a tananyag, amit a sikeres vizsgához el kell sajátítaniuk? Hogy látják, valaha veszik-e valami hasznát annak a tananyagnak, amit a középiskolában tanulnak? Nos, a minap fél délelőttömet arra szántam, hogy frissen érettségizett fiatalokkal beszélgettem a vizsgáról és úgy általában az élet dolgairól. Ami nagyon meglepett, hogy ezek az ifjak fölöttébb céltudatosak, és érettek, tudják, hogy mit akarnak elérni az életben, sőt sok esetben azt is tudják, hogyan érhetik el. Tisztában vannak azzal is, hogy mit nyújt számukra az iskola, és azt is tudják, melyek a hiányosságai. Egyebek mellett többen is nehezményezték, hogy az iskolában nem tanítanak olyan dolgokat, illetve nagyon kevés időt szánnak azoknak a képességeknek a kialakítására, aminek igazából hasznát vennék az életben. Ezzel ellentétben viszont meg kell tanulniuk egy rakás olyan dolgot, ami egyrészt nem érdekli őket, másrészt soha nem veszik hasznát az életben leszámítva azt, hogy esetleg az érettségi vizsgán számon kérhetik. Többen is sérelmezték, hogy az iskola csupán elméleti tudást ad, de az elméletet soha nem kötik a gyakorlathoz. Például a vizsgára meg kell tanulniuk a magas fokú matematikát, de gyakorlati hasznát csak azon kevesek látják, akik egyetemi tanulmányaikat ennek kutatásával akarják tölteni. Kifogásolták, hogy nem tanítanak olyan dolgokat, mint például egy önéletrajz, egy kérés megírása vagy éppenséggel egy vita, egy tárgyalás folytatása. S még sok mindent felsoroltak, amiről írni lehetne... Tény, hogy megvan a lesújtó eredmény, amiből messzemenő következtetéseket éppen azoknak kellene levonniuk, akik a tanügyi rendszert reformálják, és ismét reformálják. Mert az eredmény őket minősíti, nem azokat a diákokat, akik elvéreztek a vizsgán...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!