A PNL vezetőjétől egy ideje már megszokhattuk, hogy kampánymegnyilvánulásainak csimborasszóját egy jó kis magyarozás jelenti. Idén májusig ennek fő oka az volt, hogy ellenzékből kényelmesen nemzetárulózhatta a PDL-t, mert a magyarokkal együtt kormányoz, kormányra kerülését követően pedig ez a hagyomány egyrészt azért maradt meg, mert értékelhető kormányzati tevékenység híján még mindig a magyarveszéllyel való riogatást tartják a legjobb póttevékenységnek, másrészt pedig kívánatosnak tartanák, ha minél kevesebb potenciális koalíciós partnerrel kellene osztozkodni.
Antonescu hőbörgése ugyanakkor paradox módon még jól is jöhet az RMDSZ-nek. Kijelentésével ugyanis, mintha csak megrendelésre igazolná az RMDSZ azon hivatalos retorikáját, hogy „jaj a magyaroknak”, ha nem kerülnek be a parlamentbe, vagy ha nem az RMDSZ lesz – kellően nagyszámú képviselővel – a kizárólagos képviselőjük.
Ez amolyan ostromlott vár érzést kelthet a magyar szavazókban, akik – ha fogcsikorgatva is, mert már egyre kevesebben elégedettek a szövetség eddigi tevékenységével – ismét csak a tulipánra voksolnak, újra elfeledve azt, hogy az RMDSZ kormányon sem volt képes lényegi, maradandó, visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható eredményt hozó intézkedéseket elfogadtatni a magyarok javára.
A közvélemény-kutatási eredmények jelenleg ezt a tendenciát igazolják. Az RMDSZ-t most az USL generálta, magyarellenes hangulatban trendi olyan utcalányként aposztrofálni, aki immár mindenkit megörvendeztetett kegyeivel, holott a jelenlegi parlamenti pártok mindegyike ugyanúgy koalícióra lépett már mindenkivel az elmúlt évek során. Ezért nagyjából biztosra vehetjük, hogy ha az USL-nek nem lesz abszolút többsége, a szövetség pedig – a riogatásnak köszönhetően is – hozza szokott eredményét, kiszorítósdi ide vagy oda, a tulipános „kéjhölgy” újabb, magas rangú kuncsaftra számíthat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.