2010. január 14., 10:552010. január 14., 10:55
Voltak csökönyös próbálkozásaim, hogy amikor ellopták az első maroktelefonomat, csak azért is ugyanolyant vásároltam, hiába jelent meg időközben mérföldekkel korszerűbb kiadás. Azóta is minden évben küzdök a megszokottért, de a pontjaimra menetrendszerűen kapom az újabb és zoknimosóbb készüléket.
A legutolsó próbálkozásom a falura költözés volt, és ennek kudarcával vesztettem el a reményt, hogy lehet élni technika nélkül. Mert azt hittem, hogy falun majd fával tüzelünk, a kútból húzzuk a vizet, és jöhet az atomkatasztrófa, mi majd rá se rántunk. Aztán kiderült, hogy az elgondolás szép, de gyakorlatban másként működik a falusi élet.
Városon, ha elveszik a villanyt, lehet, hogy még folyik a víz a csapból. Vagy ha víz nincs, még működhet a fűtés, mert a gázcsapot nem zárták el. Na a városról kiköltözött falusinak annyi: egyszerre sújtja a se villany, se víz, se meleg. Mert a fáskazán villannyal működik, ha ég benne a tűz, és elveszik az áramot, jól felrobban. Persze van korszerűbb, amelyik ezt nem teszi, de az a pór számára megfizethetetlen. Az udvaron hiába áll a kút, a vizet pompa nyomja ki belőle, s az is árammal pumpál. Latyakos időben falun még gyalog sem lehet közlekedni, mert elnyel a sár.
Régen erre találták ki a jó öreg gólyalábat, de ma már ki mer ráállni? Szóval ott élsz falun, egy köpésre az erdőtől, ha kinézel az ablakon legelőt és fákat látsz, és tehetelen vagy, ha nincs villany, térerő, autó és egyéb kütyü. Most két variáns lehet a megoldás, egyik, hogy összegürcölünk annyi pénzt, hogy függetlenítjük magunkat. Vagyis építtetünk kandallót, cserépkályhát, ásatunk mélyebb, tisztább kutat, vásárolunk saját generátort.
Ez szerény számítások szerint ötven-hatvan éves projekt lehet. A másik és kézenfekvőbb megoldás, hogy kivárjuk, amíg odafejlődik a világ, hogy nem romlik el semmi, vagy ha mégis, automatikusan bekapcsol a vésztartalék, és a hálószobaajtó is távirányítással nyílik, de már a gondolati vezérlésűre gyűjtünk. E felé haladunk, mert a napokban olvastam, hogy a fejlettebb, másik kontinensen interneten be lehet jelenteni az áramszünetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok