2011. február 02., 10:372011. február 02., 10:37
A lány különben teljesen átlagos testalkatú volt, a tűsarkúban akár még nyúlánk is, és nem is foglalkoztatta a súlya. A lány nem tartotta fontosnak akaratereje edzését sem, nem hitt benne, hogy az önmegtartóztatás pallérozza a szellemét, vagy kifinomultra csiszolja az érzékeit. A lány vesztét valójában egy hétköznapi újsághír okozta, miszerint a legveszélyesebb élelmiszerek a virsli, a kolbász és a sonka.
Mert ezek a megátalkodottak húst sem láttak, annál több vizet, zsiradékot és E betűt. Mert lassan, de biztosan kivesz az emberiség, ha nem szakít drasztikusan a virsli-, kolbász- és sonkaevő habitusával. A lányt korábban nem foglalkoztatta a téma, szerette a mediterrán és a mexikói konyhát, felettébb édesszájú volt, főzött, evett, elvolt. Az életveszélyes virsli, kolbász, sonka hármas sem szerepelt túl gyakran az étrendjében, most mégis beásta magát a témába, és elszörnyedve tudta meg, hogy nap mint nap módszeresen gyilkolja magát és szeretteit. Önértékelése maga alá zuhant, hiszen szeméttel, méreggel táplálja magát és családját, ó irgalom atyja, ne hagyj el, össze nem illő étkeket vesz magához, még csak nem is lúgosít. Csoda, hogy még él, és percek kérdése, hogy bőrén kiütköznek a hullamérgezés alapozóval sem kendőzhető foltjai, hiszen halott állatok húsát, tápértéküket vesztett ronggyá főzött zöldségeket, orvul támadó szénhidrátokat, alattomosan lerakódó telített és telítetlen zsírokat vesz magához. Sőt nem mindig tartja be a főétkezéseket, elcsábul a Kinder-szelettől, urambocsá két nap alatt elfogyott az üveg Campari, és olajban pirult szalagosra a rákkeltő farsangi fánk.
A lány egyre apróbbakat és lassabbakat lépett, közben számba vette, hogy ha kedves az élete, hibátlan bőrt, rózsás körmöket, fénylő hajat és gazellatermetet akar, akkor szétválaszt, száműzi a húst, a cukrot, a fehér lisztet, a zsírokat, nem ránt, nem pirít, legjobb, ha nyers salátán és magvakon él, amit műtrágya és rovarirtó nélkül maga termel meg... A lány felvetette a fejét, sarkon fordult, majd lehunyt szemmel kanalazta be a lávaforró csokit buggyantó tortát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.