2016-os hatalomra kerülése óta a szociálliberális koalíció több ízben is meglebegtette, hogy valamilyen formában hozzá akar nyúlni az emberek pénzéhez. Más eszközökkel ugyanis nem igazán lehet fedezetet találni a kormány felelőtlen nyugdíj- és béremelési ígéreteinek teljesítésére, hiszen azt, hogy kevesebb bevételből – adócsökkentések után – nagyobb kiadásokat lehet elérni, legfeljebb csak az veheti komolyan, aki életében még soha nem számolta ki legalább egy háztartás működtetésének a havi költségeit.

Ráadásul térségünkben nem is lenne példa nélküli a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása, hiszen Magyarországon és bizonyos formában Lengyelországban is meglépték. Csakhogy Magyarországon vészhelyzet volt, egyrészt az előző nyolc évben regnáló balliberális kormányok gazdaságpolitikája, másrészt a világot sújtó gazdasági válság miatt. Ha teljes mértékben nem is nevezhető korrekt lépésnek, ezek a körülmények bizonyos formában mégiscsak magyarázatul szolgálnak arra, miért kellett hozzányúlni a megtakarításokhoz. Emellett felkínálták a választás lehetőségét is a polgároknak, vagyis nem volt kötelező visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe, fenntarthatták a kötelező magánnyugdíjat – igaz, különféle intézkedésekkel igyekeztek elérni, hogy utóbbi kevésbé vonzó opciónak tűnjön.

Nem lehet ugyanakkor elégszer leírni és elmondani: a jelenlegi román kormány nem az előző kabinetek gazdaságpolitikája és nem is a világgazdasági körülmények miatt szeretné lenyúlni a megtakarításainkat. Hiszen az elmúlt években világszerte gazdasági konjunktúra tapasztalható, Románia pedig rekordmértékű gazdasági növekedést könyvelhetett el. Ilyen körülmények között az is rekord – csak persze negatív értelemben –, hogy egy kormány annyira felelőtlenül szórja a pénzt, hogy odajut, hogy a kiürülőben levő (vagy már üres) államkasszát a polgárok nyugdíj-megtakarításainak lenyúlásával vagy legalább a jövőbeni hozzájárulások eltérítésével akarja feltölteni. Az sem sokkal jobb megoldás, ha opcionálissá teszi ugyan a kötelező magánnyugdíjat, de megpróbálja rászorítani az embereket, hogy lépjenek vissza teljesen az állami nyugdíjalapba.

Hogy a kormány a magánnyugdíjak legalább részbeni megcsapolására készül, azt az a dokumentum is bizonyítja, amely értelmében fél évre felfüggesztenék az átutalásokat a kötelező magánnyugdíjalapba. Ne higgyünk azon nyilatkozatoknak, hogy ez csak egy véletlenül kiszivárgott tervezet: ennyire még ez a kormány sem dilettáns. Az ügy egyszerűen arról szól, hogy ezzel kívánták tesztelni a lakosság és a piac reakcióit egy ilyen lehetséges lépésre.

Szintén lényeges különbség, hogy Magyarországon legalább megpróbálnak tenni annak érdekében, hogy ha már az állam pénzügyeinek rendbetételéhez szükség volt a magánnyugdíjpénzekre, legyen, aki majd 20-30 év múlva fizeti az akkori nyugdíjasok illetményét: erről szólnak a gyermekvállalást ösztönző kezdeményezések. A román kormány azonban távol áll ettől. Semmilyen hosszú, vagy legalább középtávú terve nincs – az egyetlen prioritása az, hogy lehetőleg még idén közpénzekből megvásárolja a jelenlegi nyugdíjasok és közalkalmazottak szavazatait a jövő évi európai parlamenti és államfőválasztásokra.

Az, hogy ha az ehhez szükséges összeget akár a magánnyugdíjalapok államosításával, akár csak a magánnyugdíjalapokba történő átutalások leállításával teremtik elő, azzal felélik a leendő nyugdíjasok illetményét, meg legyen majd 30 év múlva az akkori kormány meg az akkori nyugdíjasok gondja.

korábban írtuk

Nem vált irányt az újfent sokat ígérő kormány – Dragnea szerint opcionálissá válhat a második pillér

2020-ig még biztos folytatódnak az adócsökkentések, valamint a nyugdíj- és fizetésemelések, igaz, nem kizárt, hogy a szociálliberális kormány azzal nyer több pénzt a költségvetés számára, hogy opcionálissá teszi a kötelező magánnyugdíjakat.