Balogh Levente
2018. május 25., 08:062018. május 25., 08:06
Jelen állás szerint ott tartunk, hogy a címben feltett kérdésre könnyen előfordulhat, hogy „igen, valamilyen formában mindenképpen” lesz a válasz, hacsak az érintettek erőteljes fellépése, tiltakozása révén nem sikerül megakadályozni, hogy rátegye a kezét a munkavállalók kötelező magánnyugdíj-megtakarításainak legalább egy részére.
2016-os hatalomra kerülése óta a szociálliberális koalíció több ízben is meglebegtette, hogy valamilyen formában hozzá akar nyúlni az emberek pénzéhez. Más eszközökkel ugyanis nem igazán lehet fedezetet találni a kormány felelőtlen nyugdíj- és béremelési ígéreteinek teljesítésére, hiszen azt, hogy kevesebb bevételből – adócsökkentések után – nagyobb kiadásokat lehet elérni, legfeljebb csak az veheti komolyan, aki életében még soha nem számolta ki legalább egy háztartás működtetésének a havi költségeit.
Ráadásul térségünkben nem is lenne példa nélküli a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása, hiszen Magyarországon és bizonyos formában Lengyelországban is meglépték. Csakhogy Magyarországon vészhelyzet volt, egyrészt az előző nyolc évben regnáló balliberális kormányok gazdaságpolitikája, másrészt a világot sújtó gazdasági válság miatt. Ha teljes mértékben nem is nevezhető korrekt lépésnek, ezek a körülmények bizonyos formában mégiscsak magyarázatul szolgálnak arra, miért kellett hozzányúlni a megtakarításokhoz. Emellett felkínálták a választás lehetőségét is a polgároknak, vagyis nem volt kötelező visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe, fenntarthatták a kötelező magánnyugdíjat – igaz, különféle intézkedésekkel igyekeztek elérni, hogy utóbbi kevésbé vonzó opciónak tűnjön.
Nem lehet ugyanakkor elégszer leírni és elmondani: a jelenlegi román kormány nem az előző kabinetek gazdaságpolitikája és nem is a világgazdasági körülmények miatt szeretné lenyúlni a megtakarításainkat. Hiszen az elmúlt években világszerte gazdasági konjunktúra tapasztalható, Románia pedig rekordmértékű gazdasági növekedést könyvelhetett el. Ilyen körülmények között az is rekord – csak persze negatív értelemben –, hogy egy kormány annyira felelőtlenül szórja a pénzt, hogy odajut, hogy a kiürülőben levő (vagy már üres) államkasszát a polgárok nyugdíj-megtakarításainak lenyúlásával vagy legalább a jövőbeni hozzájárulások eltérítésével akarja feltölteni. Az sem sokkal jobb megoldás, ha opcionálissá teszi ugyan a kötelező magánnyugdíjat, de megpróbálja rászorítani az embereket, hogy lépjenek vissza teljesen az állami nyugdíjalapba.
Hogy a kormány a magánnyugdíjak legalább részbeni megcsapolására készül, azt az a dokumentum is bizonyítja, amely értelmében fél évre felfüggesztenék az átutalásokat a kötelező magánnyugdíjalapba. Ne higgyünk azon nyilatkozatoknak, hogy ez csak egy véletlenül kiszivárgott tervezet: ennyire még ez a kormány sem dilettáns. Az ügy egyszerűen arról szól, hogy ezzel kívánták tesztelni a lakosság és a piac reakcióit egy ilyen lehetséges lépésre.
Szintén lényeges különbség, hogy Magyarországon legalább megpróbálnak tenni annak érdekében, hogy ha már az állam pénzügyeinek rendbetételéhez szükség volt a magánnyugdíjpénzekre, legyen, aki majd 20-30 év múlva fizeti az akkori nyugdíjasok illetményét: erről szólnak a gyermekvállalást ösztönző kezdeményezések. A román kormány azonban távol áll ettől. Semmilyen hosszú, vagy legalább középtávú terve nincs – az egyetlen prioritása az, hogy lehetőleg még idén közpénzekből megvásárolja a jelenlegi nyugdíjasok és közalkalmazottak szavazatait a jövő évi európai parlamenti és államfőválasztásokra.
Az, hogy ha az ehhez szükséges összeget akár a magánnyugdíjalapok államosításával, akár csak a magánnyugdíjalapokba történő átutalások leállításával teremtik elő, azzal felélik a leendő nyugdíjasok illetményét, meg legyen majd 30 év múlva az akkori kormány meg az akkori nyugdíjasok gondja.

2020-ig még biztos folytatódnak az adócsökkentések, valamint a nyugdíj- és fizetésemelések, igaz, nem kizárt, hogy a szociálliberális kormány azzal nyer több pénzt a költségvetés számára, hogy opcionálissá teszi a kötelező magánnyugdíjakat.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Balogh Levente
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Páva Adorján
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Rostás Szabolcs
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Balogh Levente
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
1 hozzászólás