Balogh Levente
2018. május 25., 08:062018. május 25., 08:06
Jelen állás szerint ott tartunk, hogy a címben feltett kérdésre könnyen előfordulhat, hogy „igen, valamilyen formában mindenképpen” lesz a válasz, hacsak az érintettek erőteljes fellépése, tiltakozása révén nem sikerül megakadályozni, hogy rátegye a kezét a munkavállalók kötelező magánnyugdíj-megtakarításainak legalább egy részére.
2016-os hatalomra kerülése óta a szociálliberális koalíció több ízben is meglebegtette, hogy valamilyen formában hozzá akar nyúlni az emberek pénzéhez. Más eszközökkel ugyanis nem igazán lehet fedezetet találni a kormány felelőtlen nyugdíj- és béremelési ígéreteinek teljesítésére, hiszen azt, hogy kevesebb bevételből – adócsökkentések után – nagyobb kiadásokat lehet elérni, legfeljebb csak az veheti komolyan, aki életében még soha nem számolta ki legalább egy háztartás működtetésének a havi költségeit.
Ráadásul térségünkben nem is lenne példa nélküli a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása, hiszen Magyarországon és bizonyos formában Lengyelországban is meglépték. Csakhogy Magyarországon vészhelyzet volt, egyrészt az előző nyolc évben regnáló balliberális kormányok gazdaságpolitikája, másrészt a világot sújtó gazdasági válság miatt. Ha teljes mértékben nem is nevezhető korrekt lépésnek, ezek a körülmények bizonyos formában mégiscsak magyarázatul szolgálnak arra, miért kellett hozzányúlni a megtakarításokhoz. Emellett felkínálták a választás lehetőségét is a polgároknak, vagyis nem volt kötelező visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe, fenntarthatták a kötelező magánnyugdíjat – igaz, különféle intézkedésekkel igyekeztek elérni, hogy utóbbi kevésbé vonzó opciónak tűnjön.
Nem lehet ugyanakkor elégszer leírni és elmondani: a jelenlegi román kormány nem az előző kabinetek gazdaságpolitikája és nem is a világgazdasági körülmények miatt szeretné lenyúlni a megtakarításainkat. Hiszen az elmúlt években világszerte gazdasági konjunktúra tapasztalható, Románia pedig rekordmértékű gazdasági növekedést könyvelhetett el. Ilyen körülmények között az is rekord – csak persze negatív értelemben –, hogy egy kormány annyira felelőtlenül szórja a pénzt, hogy odajut, hogy a kiürülőben levő (vagy már üres) államkasszát a polgárok nyugdíj-megtakarításainak lenyúlásával vagy legalább a jövőbeni hozzájárulások eltérítésével akarja feltölteni. Az sem sokkal jobb megoldás, ha opcionálissá teszi ugyan a kötelező magánnyugdíjat, de megpróbálja rászorítani az embereket, hogy lépjenek vissza teljesen az állami nyugdíjalapba.
Hogy a kormány a magánnyugdíjak legalább részbeni megcsapolására készül, azt az a dokumentum is bizonyítja, amely értelmében fél évre felfüggesztenék az átutalásokat a kötelező magánnyugdíjalapba. Ne higgyünk azon nyilatkozatoknak, hogy ez csak egy véletlenül kiszivárgott tervezet: ennyire még ez a kormány sem dilettáns. Az ügy egyszerűen arról szól, hogy ezzel kívánták tesztelni a lakosság és a piac reakcióit egy ilyen lehetséges lépésre.
Szintén lényeges különbség, hogy Magyarországon legalább megpróbálnak tenni annak érdekében, hogy ha már az állam pénzügyeinek rendbetételéhez szükség volt a magánnyugdíjpénzekre, legyen, aki majd 20-30 év múlva fizeti az akkori nyugdíjasok illetményét: erről szólnak a gyermekvállalást ösztönző kezdeményezések. A román kormány azonban távol áll ettől. Semmilyen hosszú, vagy legalább középtávú terve nincs – az egyetlen prioritása az, hogy lehetőleg még idén közpénzekből megvásárolja a jelenlegi nyugdíjasok és közalkalmazottak szavazatait a jövő évi európai parlamenti és államfőválasztásokra.
Az, hogy ha az ehhez szükséges összeget akár a magánnyugdíjalapok államosításával, akár csak a magánnyugdíjalapokba történő átutalások leállításával teremtik elő, azzal felélik a leendő nyugdíjasok illetményét, meg legyen majd 30 év múlva az akkori kormány meg az akkori nyugdíjasok gondja.
2020-ig még biztos folytatódnak az adócsökkentések, valamint a nyugdíj- és fizetésemelések, igaz, nem kizárt, hogy a szociálliberális kormány azzal nyer több pénzt a költségvetés számára, hogy opcionálissá teszi a kötelező magánnyugdíjakat.
Rostás Szabolcs
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Balogh Levente
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
1 hozzászólás