2011. augusztus 17., 09:062011. augusztus 17., 09:06
Lám, ennyit változott két évtized alatt a világ. Június végén Orbán Viktor könyvelhetett el diplomáciai sikert azzal, hogy európai látogatása során nemcsak Párizsba és Berlinbe, hanem Budapestre is ellátogatott Ven Csia-pao kínai kormányfő. A magas szintű találkozó során a magyar vezetők azt próbálták elérni, hogy Kína és Közép-Európa kapcsolataiban Magyarországnak osszák a legfontosabb mellékszerepet. Emil Boc kormányfő egyhetes kínai látogatásának is úgy lehetne a lényegét összefoglalni: ne máshoz vigyétek a pénzeteket, a tudásotokat, a beruházásaitokat, minket húzzatok ki a pácból! Ez a felhívás diplomáciai köntösbe csomagolva úgy hangzik: kiváló lehetőségek nyílnak a kínai cégek romániai befektetéseire; a román kormány igyekszik kedvező feltételeket biztosítani a távol-keleti beruházók számára.
Az 1,3 milliárd lakost számláló kontinensnyi ország ma a földkerekség legdinamikusabban fejlődő gazdasága. A világot megrázó válság éveiben is tíz százalék közeli növekedést könyvelhetett el. Ma a legtöbb elemző Kínában látja az elkövetkező évtizedek meghatározó gazdasági és politikai erejét. Ha ma valaki a jövőre szeretné felkészíteni a gyermekeit, alighanem a kínai nyelv megtanulására kellene biztatnia őket.
Kína erejét a mindennapokban is tapasztalhatjuk. A kínai áru ma már nem az olcsó bóvlit jelenti. A legmárkásabb elektronikai cikkeken is meglepődve fedezzük fel olykor a feliratot: Made in China. Nem azért, mert hamisították azokat, hanem mert a nyugati világ Kínában gyártatja a termékeit.
A nyugati kapitalizmus és Kína kapcsolatai korábban javarészt az olcsó ázsiai bérmunkára szorítkoztak. A kínai vállalatok nyugati csábítása új fejezetnek számít, tele bizonytalanságokkal. Nehéz megjósolni, hogyan fogadják majd a felső-szamosi mócok a Tarnica 2 vízi erőmű távol-keleti építőit. A válság mélységét jelzi, hogy ez a bizonytalanságokkal tele perspektíva is biztosabb fogódzkodó, mint bármi más, ami mutatkozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok