2013. április 15., 21:072013. április 15., 21:07
Arra a Kim Ir Szenre, aki telivér diktatúrát szabadított rá a Koreai-félsziget északi részének amúgy is sokat szenvedett lakóira. Egy olyan rendszert, amelyben ezrek éheznek, miközben a hivatalos propaganda szerint az országban felhőtlen a jólét, amelyben az általa alapított „uralkodói” dinasztia tagjait félistenként kell tisztelni, és amelyben a legfőbb prioritás még akkor is a hadsereg fejlesztése, amikor arról szólnak a hírek, hogy az élelmiszerhiány miatt sokan éhen haltak.
A legégetőbb kérdés most az, minek tudható be a hatalomba csak nemrég beiktatott, fiatal, ráadásul Európában nevelkedett Kim Dzsong Un kardcsörtető magatartása, az állandó háborús fenyegetőzés. Előfordulhat, hogy a tarthatatlan hazai állapotokról próbálja meg elterelni a lakosság figyelmét, mint ahogy az is, hogy belső riválisaival szembeni hatalmát próbálja az erőfitogtatás révén megszilárdítani, de az sem kizárt, hogy csupán zsarolni akarja Washingtont, Szöult és Tokiót, hogy ezáltal biztosítsa hatalmának további elismerését és a külföldi segélyszállítmányokat. A legvalószínűbb az, hogy mindhárom ok egyszerre érvényesül. Fölmerül a kérdés: meddig kell a világnak eltűrnie egy agresszív kis diktatúra fenyegetéseit? Amennyiben valóban támadást indítana, a diktatúra kívülről történő megdöntése lényegesen egyszerűbb lenne. Eddigi támogatói, Peking és Moszkva kihátrálni látszanak Phenjan mögül. Kérdés azonban, hajlandó lenne-e elfogadni Kína és Oroszország a két Korea újraegyesülését, ha ezáltal az egész félszigetre kiterjedne az amerikai érdekszféra. Mint ahogy Dél-Korea számára is komoly teher lenne a szegény, elmaradott Észak integrálása. Komoly stratégiai játszmákról van szó tehát, amelyek túlmutatnak a koreaiak érdekein. Mindettől függetlenül kijelenthető: a világ jobb hellyé válna, ha az elnyomó észak-koreai rezsim megszűnne létezni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.