JEGYZET – Ha jóérzéssel és megfontoltan történik, akkor majdnem mindennel lehet egy kicsit gúnyolódni, főleg azoknak, akik nemcsak értenek a finom poénokhoz, de nem is pártolják az élet különböző területeire rátelepedő tabukat.
2015. december 20., 19:472015. december 20., 19:47
Ám ilyenkor, karácsony táján az ajándékozást kicsúfolni, ráadásul, ahogy azt a magukat legalább félisteneknek tartó felkentek tették, az hallatlan cinizmus. Helyesbítek: nem érdemlik ezt a veretes, régi szót, jó nekik a tahóság vagy inkább a bunkóság minősítés.
Csináltak, amit csináltak, de szinte észrevétlenül megszavazták maguknak a már amúgy is meglévő sok kiváltságuk és ilyen-olyan juttatásuk mellé a különleges nyugdíjat, s hogy ne érhesse szó a ház elejét, hozzácsapták még a helyi kiskirályok (polgármesterek és megyei vezetők) gondtalan öregségét biztosító pénzeket is.
Ezek után természetesen nem maradt a feneketlennek hazudott országos költségvetésben arra is, hogy „a nép, az istenadta nép” is kapjon valamit az annyit emlegetett nekilendült jólétből, de bőszíteni sem akarták az embereket, úgyhogy megszavaztak még egy törvényt, amivel kapcsolatban érthetően elmondták: ez össznépi ajándék lesz, bár életbe lépni csak jóval karácsony után fog.
Hát igen, erről beszéltem a bevezetőben, mivel az „ajándék” a dohányzás nyilvános, zárt helyekről való teljes kitiltása. És nehogy már valaki ne értse a cinizmusukat, még magyarázgatták is, hány gyereket és felnőttet mentenek meg a légzőszervi megbetegedésektől, hányan és hányan fognak emiatt hálálkodni, netán még imába is foglalják őhonatyaságuk nevét. (Ez utóbbit így, szó szerint nem mondták, de lefogadom, gondolatban hozzátették.)
Nem tudom, hányan fognak emiatt leszokni a dohányzásról, én annak idején, amikor még napi két csomaggal szívtam harmincvalahány éven át, mindig azt mondtam, ha bejelentik, hogy naponta vagy hetente adnak ingyen egy csomag cigarettát, abban a pillanatban lemondok. Aztán hat éve, egyik percről a másikra, egyszerűen lemondtam.
Különben az én dolgom, akik viszont ajándéknak veszik ezt a törvényt, az meg az övék. Mindnyájunkra „csupán” az tartozik, hogy egyeseknek kijár a költségvetés állandó csapolása, a többieknek pedig a nyugodt tapsikolás, ha egy elbaltázott intézkedést kapnak ajándékba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!