2012. január 06., 11:122012. január 06., 11:12
Az persze tény, hogy a koalíció a külvilág felé hangoztatott, a korrekt együttműködésről szóló kijelentések ellenére nem működik a legtökéletesebben. Hiszen mind a PDL, mind az RMDSZ olyan célkitűzéseket fogalmazott meg, amelyek szöges ellentétben állnak a koalíciós partner érdekeivel. Az RMDSZ a kisebbségi törvényt szeretné elfogadtatni, és olyan közigazgatási átszervezést szeretne, amely tiszteletben tartaná a történelmi, etnikai és kulturális hagyományokat.
Ezzel szemben a PDL – rövid távú választási megfontolásokat követve – a kisebbségek és a kisebb pártok számára kedvezőtlenül alakítaná át a választási rendszert. Emellett olyan közigazgatási átszervezést akar, amely számára kedvező választási eredményeket hozna, viszont a magyarság számaránya kedvezőtlenül alakulna az új régiókban. Most a PDL számára lenne égetőbb elfogadtatni reformterveit. A válság miatt népszerűsége megcsappant, és jelentős növekedés a választásokig még akkor sem nagyon várható, ha megpróbálják „lekenyerezni” a választókat. Az RMDSZ eddig is elvolt a kisebbségi törvény nélkül, és kevésbé valószínű, hogy a választásokig forszírozni fogja, hiszen a PDL számára annak elfogadása egyenlő lenne az öngyilkossággal, mivel az ellenzék sovinisztái már ma is magyarbérencséggel vádolják. Az viszont nagyjából borítékolható, hogy a PDL terveit továbbra sem fogadja el.
Ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy a PDL belemenne egy olyan kalandba, amelynek a végkimenetele bizonytalan. A balliberális USL választások előtti felbomlására alapozni hazárdjáték volna, mivel az azt alkotó mindkét párt vezére személyes ellentéteket táplál a PDL vezérkarával és a párt mögött álló Băsescu államfővel szemben. Ráadásul az RMDSZ-szel így a forrásigényes választások előtt még kényelmesebb osztozni a hatalmon, mint a jóval nagyobb PSD-vel vagy PNL-vel. Az RMDSZ-t talán egy, az ellenzéki pártokról leváló és a PDL-hez csatlakozó szakadár frakció tudná „leváltani”. Erre viszont a szinte biztos választási győzelem tudatában jelenleg egyik pártban sem mutatkozik esély.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok