Még nem léptem be az ügyfélszolgálati irodába, már örvendeztem, hogy nem kanyarognak a szokásos sorok. Gyorsan megveregettem a vállam, és megdicsértem magam, amiért elfogadtam a barátnõm jó tanácsát, miszerint pénteken kell ügyeket intézni, amikor az emberek már a hétvégi ebédnekvalók után járkálnak.
2015. december 28., 14:372015. december 28., 14:37
De rögtön lehervadt a kedvem, ahogy az elsõ üvegablakhoz mentem, mivel a bent ülõ hölgy faarccal csak annyit mondott, hogy talán, ha késõbb visszajönnék, merthogy leesett. Nem õ, hanem a számítógépet üzemeltetõ hálózat. Odafordultam a másik fülkében ülõ nõhöz, aki épp jóízûen falatozott, hátha az õ gépe mûködik, de mint egy idiótára, úgy nézett rám, mondván, hogy ugyanaz a hálózat mindkettejüknek. Igaza volt. Még megkérdeztem, mikor lenne az a késõbbi visszajövetel, de nem tudták. Persze mi meg kóvályogjunk a mindenütt feltúrt utcákon, megkerülve a fél várost, mint az eszementek. Nem lehetne elvenni a vízdíjat egy kézzel írott nyugta ellenében, aztán majd bevezetik a gépbe, ha lesz rá módjuk? Nem válaszoltak, mindenki elvolt magának, egyik-másik hivatalnok arcán láttam csak a megbotránkozást, ahogy jött elõ belõlem az „úrinõ”.
Elromlott az egész napom. Már jártam egyszer így a postán, ott akkor azt kérdeztem, milyen betûket felejtett el leírni, hogy nem vállalkozik kézírásra. A postai alkalmazott kikérte magának. Én meg arra gondoltam, hogy „kiadom neki”, ugyanúgy, ahogy ilyen esetben az aznapi fizetésüket is gondolkodás nélkül kiadják, holott hiába üldögélnek az ablak mögött, csevegnek, esznek, rejtvényt fejtenek, netán olvasnak, ha az ügyfeleket nem szolgálják ki. Nem tudom, miért olyan nehéz egy nyugtakönyvecskét kéznél tartani, ha a technika ördöge ennyiszer megvicceli a hivatalokat.
Mindenekelõtt nem az az érdemtelenül kapott pár napi fizetés bánt, hanem mert megalázó, amikor az ember fizetni akar – pénzt adni, nem kérni! – és félvállról odavágják neki, hogy „leesett”. Az ügyfélnek nem nyomtatott nyugtára van szüksége, jó a kézzel írott elismervény is arról, hogy idõben, a kellõ összeget egy bizonyos szolgáltatás ellenében befizette. Régebben hazajöttek a számlákkal, ma már csak a szemétszállítási díjért jönnek. Nekik még mindig az ügyfél a fontos, a többinek már csak a posta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!