2012. február 14., 09:562012. február 14., 09:56
A karácsonyt sikerült vásárlási-ajándékozási hajszává alakítani. Nemrégiben olvastam egy ezzel kapcsolatos felmérést, amiből az derült ki, hogy a gyermekek többsége elvárja szüleitől, hogy hitelt vegyenek fel, ha nincs elegendő pénzük ajándékok vásárlására. Ma Valentin napja van, melyért – amennyiben a magyaroktól idegen szokás elterjedtségét és persze az ilyenkor költött összegek nagyságát vesszük alapul – elterjesztője megérdemelne egy kisebb közgazdasági Nobel-díjat. Ebből is sikerült tömeghisztériát faragni, melynek hatására az egyébként jó ízléssel rendelkezők is képesek piros, szív alakú lufikat vagy piros alsóneműt ajándékozni. Érdemes azonban az ünnep alapjául szolgáló (persze megbízható forrásokból meg nem erősített) történetet is megismernünk.
Az egyik magyarázat szerint Valentin a III. században élt római pap volt. Uralkodója, II. Claudius császár felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családdal megáldott társaik, ezért megtiltotta fiatal katonái számára a házasságot, Valentin azonban – ellenszegülve a parancsnak – titokban továbbra is összeadta a fiatal szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius börtönbe záratta, és elrendelte kivégzését. A raboskodó Valentin a börtönben beleszeretett zárkaőrének vak lányába, és erős hitével visszaadta látását. Halála előtt a csodatévő pap szerelmes levélkét küldött a lánynak, amelyet „a te Valentinod” aláírással zárt.
A különleges dolgokra vágyó szerelmeseknek – mivel manapság nemhogy a titokban történt egybekelés, de a vadházasságban élés sem számít kirívónak, a gyógyászat pedig a hit köréből véglegesen átkerült a tudomány területére – így ajánlható az egyedi kivitelezésű levélke Szent Valentin nyomán. Ami, tekintve, hogy szinte mindenki a közösségi oldalak vagy levelezőprogramok valamelyikének igénybe vételével köszönti kedvesét, lehetne kivételesen egy kézzel írt kis üzenet. Az ünnep pedig – hasonlóan azokhoz a népi ünnepekhez, amikor lehetőség adódik megtudni, hogy a jövendőbelinknek mi a neve vagy a hajszíne – szólhatna arról, hogy ez a napja annak, amikor lehetőségünk van párunk keze írásának megpillantására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok