2010. július 28., 10:352010. július 28., 10:35
Mircea Jorj egykori alprefektus – akinek neve csak a kincses város román politikai berkeiben cseng ismerősen – egyáltalán nem abbéli meggyőződésében fordult az ügyészséghez, hogy az Európai Parlament alelnökének a székely önrendelkezéssel kapcsolatos kijelentése kimerítené az alkotmányszegés vagy a hazaárulás fogalmát.
A fiatal politikus „csupán” politikai karrierjét építgeti, szeretné megpályázni Kolozsvár polgármesteri székét a 2012-es helyhatósági választáson, márpedig jól tudja: a Mócok úti városházára a magyarellenesség bevetésével vezet a legrövidebb út. Ebben jeleskedett Gheorghe Funar, majd a magyarfaló polgármestert a nyeregből kiütő Emil Boc is, aki 2004-ben a Bibliára tett kézzel esküdött fel, nem fog együttműködni a magyarokkal. Bocból, mint tudjuk, polgármester lett, és persze helyi szinten rögtön lepaktált az RMDSZ-szel, négy év múlva pedig kormányába kooptálta a magyar alakulatot. A fenti példák – kivéve a magyargyűlöletével következetes Funart – azt bizonyítják, hogy a román politikusok mindig annak megfelelően viszonyulnak a magyarkérdéshez, ahogy éppen politikai érdekük megkívánja. A demokrata-liberális Daniel Buda például 2007-ben Markó Bélát és Tőkést „csomagban” küldte volna Magyarországra, amiért utóbbi a határmódosítás alternatívájának nevezte az autonómiát.
A PDL akkor ellenzékben volt, ma jól elvan az RMDSZ-szel. A mostani Tőkés-ellenes indulatok, a székely önrendelkezés témájának újramelegítése azonban nem írható kizárólag a magyar kártyát konjunkturális érdekeik alapján előrángató román politikusok számlájára, nagy szerepük van ebben az RMDSZ vezetőinek is. Amikor a szövetség egyik területi elnöke – aki mellesleg államtitkár is – azzal legyinti le az EMNT elnökének „autonómiázását”, hogy populista, és csak az erdélyi magyarok szimpátiáját vadássza, ezzel tulajdonképpen a szélsőséges román politikusok malmára hajtja a vizet. Holott az effajta kettős beszéd sehová sem vezet, és a romániai magyar politikai elitnek be kellene látnia: ha nem alakít ki közös álláspontot ebben a kérdésben, Bukarest sohasem veszi komolyan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok