2010. április 23., 11:142010. április 23., 11:14
Miközben a még „nyitva maradt” 57 egyéni választókerület közül 56-ban a Fidesz–KDNP jelöltje várja első helyen a döntő megmérettetést, és mindössze nyolc kerület van, ahol tízszázalékosnál kisebb a különbség az első és a második helyezett között, Orbán Viktor alakulata kilenc kerület elvesztésével is biztosan megszerezné a kétharmadot.
Sportnyelven erre mondják, hogy ziccer, a telitalálat, a végső győzelem megszerzése azonban nagyban függ attól, mennyire sikerült egyértelművé tennie a Fidesznek szavazói számára, hogy a mérkőzést még nem fújták le, és most vasárnap is el kell menni voksolni. Annál is inkább, mivel a szocialisták semmit sem bíztak a választási matematikára, és régi szokásukhoz híven – lásd például a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazást – a két forduló között leginkább azt művelték, amihez legjobban értenek: riogattak.
Azt próbálták elhitetni, hogy a Fidesz-többség (Lendvai Ildikó, az MSZP „még” elnöke után szabadon: Orbán „túlhatalma”) veszélyt jelent a magyar demokráciára és alkotmányos berendezkedésre egyaránt. Túl azon, hogy az első fordulóban csúfos vereséget, fennállása leggyengébb eredményét produkáló MSZP számára a Fidesz kétharmadának megakadályozása lenne az egyetlen szépségtapasz, a politikai mélyrepülésbe fogott párt apokaliptikus víziója hamis. Arról ugyanis nem beszélnek, hogy a rendszerváltás óta nem a Fideszé lenne az első kétharmados felhatalmazás, hiszen az MSZP és az SZDSZ 1994 és 1998 között fungáló kormánya ugyanilyen többséggel bírt az Országgyűlésben.
Ráadásul azok a balliberális politikusok és véleménymondók, akik most jobboldali diktatúrát kiáltanak, és a „demokratikus kontroll” letéteményeseiként tetszelegnek, akkoriban még véletlenül sem érezték, hogy a teljhatalom fenyegeti a demokráciát, és semmiféle jogi, politikai kényszert nem éreztek arra, hogy ne használják fel többségüket.
Netán a széles körű társadalmi felhatalmazás csak a baloldal privilégiuma?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok