2010. április 30., 11:542010. április 30., 11:54
A közállapotok itt is hasonlóak a székelyföldiekhez: előfordul, hogy a vidéki, kisvárosi gyerekek legfeljebb akkor hallanak román szót, ha felutaznak Nagyváradra, a köztereken magyar szobrok és emlékművek, az üzleteken kétnyelvű feliratok láthatók. Sőt abban is hasonló a helyzet a székelyföldihez, hogy az infrastruktúra itt is ugyanolyan lerobbant.
Ha tehát arról van szó, hogy a Székelyföld önrendelkezését szeretnénk elérni, akkor az Érmellék is ugyanilyen joggal jelentkezhet be az autonómia valamely formájáért. Nem titok, hogy – amellett, hogy jórészt szimpátiával figyelik a székelyföldi autonómiaküzdelmeket – a partiumi magyarok azért némileg háttérbe szorítva érzik magukat. Éppen ezért van itt az ideje a kétpillérű autonómiáról beszélni: ha az érmellékiek – politikai szimpátiától függetlenül – úgy gondolják, hogy valóban bizonyos fajta, a régió sajátosságainak megőrzésére irányuló önrendelkezést szeretnének, a két tömbmagyar közösségnek össze kell hangolnia önrendelkezési követeléseit, hiszen önmagában sem a székely autonómia nem jelent kellő mozgósító erőt a Partium számára, sem fordítva.
Együtt viszont erősebb lehet a hangjuk, és az elérendő cél érdekében követendő stratégia kidolgozásában is hatékonyabbak lehetnek. Egyértelmű az is, hogy az önrendelkezés egyetlen régió számára sem lehet öncél, világosan meg kell fogalmazni, hogy ha szükség van rá, akkor mi az, amiben előbbre viheti a vidéket. Dőreség olyan „Kis-Magyarországokban” gondolkodni, ahol majd mi leszünk az urak, a románok meg az elnyomott kisebbség. Az önrendelkezés célja az, hogy kereteket teremtesen egy olyan politika számára, amely a helyi igények ismeretében, helyi szinten hozza meg azon kulturális, oktatási, infrastrukturális fejlesztésre vonatkozó döntéseket, amelyeket egy távoli központ hivatalnokai nem tudnának kellő empátiával kezelni, viszont az összes ott lakó életminőségét javítják. Függetlenül attól, hogy valamely többség vagy kisebbség tagjai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok