2010. június 28., 10:162010. június 28., 10:16
Kötelessége lecsengetni pár százast, hiszen az átjárón ütötte el a szegény hajléktalant. A szemfüles áldozatok valószínűleg a közlekedési szabályzat egyetlen cikkelyét ismerik csak, azt, amely az átjárón való szabályos áthaladásra vonatkozik. A szóban forgó átkelő egyébként olyan helyzetben áll, ahol csak az utolsó pillanatban veszik észre a kormányosok, ha valaki rálép a zebracsíkokra. Amikor letette lábát, akkor már kötelességük megállni, az pedig köztudott, hogy a taxisember száz alatt szédül. Nagyon könnyű így pénzt keresni a város egyik legforgalmasabb pontján. A hajlékkal híján lévőknek pedig jól jön az a néhány nap elfekvő, még akkor is, ha az átlagember úton-útfélen szidja a hazai egészségügyi rendszert. Ami másoknak derogál, az nekik ötcsillagos szálloda, és a táppénz sem jön rosszul. A taxisoknak emellett nemcsak az átjárónál kell óvatosabban kerekezniük, hanem annak közvetlen közelében, mert ott még több meglepetés érheti őket. Ha alacsonyan szállnak a gyalogos kamikázék, könnyen ráfizethetnek a fuvarozók. Egy borda egy ezres alapon sokat kell fizetniük, hiszen a hajléktalannak is 32 bordája van, a taxisok viszont nem keresnek 32 ezret, pedig a legtöbbjük éjjel-nappal tapossa a pedált. A környéken lakók már biztosan álmukban is könnyen meg tudják különböztetni a féktárcsa és a roppanó csont hangja közötti leheletfinom különbséget. Az sem zárható ki, hogy a városi kórház ortopéd osztályán külön tanfolyamot tartanak az éppen lábadozó, többször elütött csövesek az újonc gázoltaknak. Kitartásról és a fájdalmat tűrő meditációs gyakorlatokról beszélhetnek, illetve néha a kacsalábon forgó ház idilli ködfátyolát is meglebbentik. Olyan kastélyról szól ez a történet, amelyben a ház ura színaranyból kovácsolt, gyémántberakásokkal ékesített tolókocsiban szürcsölgeti a legnemesebb francia nedűket, hozzá vörös kaviárt kanalazgat reszketeg kezével. A háttérben halk gramofonzenére mulat a nyakig gipszben fekvő élettársa, és nagyokat pislantva fejezik ki, mennyire megérte megvárni azt a teherautó-konvojt, amely éppen a városon áthaladva vitt segélyt a rászoruló szomáliaiaknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok