VEZÉRCIKK – Mintha kettészakadt volna az Európai Unió a kontinenst elözönlő migránsáradat kérdésében, a törésvonal pedig jól kivehetően a régebbi, nyugati, illetve a közép- és kelet-európai, egykori kommunista országok között húzódik.
2015. szeptember 14., 23:172015. szeptember 14., 23:17
Miközben a nyugati tagállamok politikusai, illetve az Európai Bizottság bürokratái önmagukat nem meghazudtolva, az ügyet statisztikai-matematikai kérdéssé degradálva kvótákat dolgoztak ki a bevándorlók szétosztására, a keleti tagországok gyakorlatilag egységesen mondtak nemet a kötelező kvótákra.
A közép-és kelet-európai elutasítás okai sokrétűek, de könnyen előfordulhat, hogy a saját kisebbségek léte is szerepel köztük. Többször is elhangzott: sok ország még az őshonosnak számító roma kisebbséget sem volt képes integrálni, egy új bevándorlócsoport befogadása és integrációja ennek nyomán mindenképpen meghaladná az erejüket. Arról nem is beszélve, hogy az új bevándorlókkal való bánásmód kapcsán Brüszszel akár az őshonos kisebbségek helyzete iránt is nagyobb érdeklődést tanúsíthat – ez pedig végképp nem hiányzik sem Bukarestnek, sem Pozsonynak.
A másik nyomós ok az, hogy innen határozottan úgy látszik: a magát toleránsnak és befogadónak hirdető Nyugat-Európa jórészt képtelen volt integrálni a zömmel muzulmán vallású bevándorlókat. Az őshonos polgárok által messzire elkerült zárványok a nyugati nagyvárosokban, a befogadó kultúrától teljesen elkülönülő, azt elutasító, párhuzamos társadalmat alkotó, saját szabályait a többségi társadalomra agresszívan rákényszeríteni akaró bevándorlókról érkező hírek határozottan nem azt az érzést keltik, hogy jó ötlet lenne az idegenek korlátlan befogadása.
Most Nyugaton megtörni látszik a jég: a valós helyzet tarthatatlanságával, a számolatlanul özönlő bevándorlóval szembesülve Németország egyelőre félrerúgta az ideologikus hozzáállást, és a józan ész jegyében, a német polgárok biztonsága érdekében ismét bevezette a határellenőrzést. Csakhogy ez már rég kevés: a külső határok közös védelmének megerősítése, és a migránsáradat humánus, de nem korlátlanul megengedő kezelése, normális mederbe terelése nélkül csak az Unión belüli káoszt növeli.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!