2010. szeptember 13., 10:122010. szeptember 13., 10:12
Furcsa amúgy, hogy a megemlékezések többnyire szélsőjobboldalinak tartott szervezetek nevéhez fűződnek. Ez azt jelzi, hogy a szervezők nagy nemzeti felbuzdulásukban megfeledkeznek arról, hogy Horthy a szélsőjobbot is ugyanúgy megvetette, mint a szélsőbalt, azaz a kommunistákat, Szálasi és Rákosi egyszerre ültek börtönben, és legendás az az incidens, amelynek során az Operaházban személyesen pofozott meg egy impertinens nyilast.
Persze ettől függetlenül nem ad büszkeségre okot, hogy a második világháborúban a nemzetiszocialista Németország mellett kellett hadba lépni – éppen az elcsatolt területek egy részének „visszaadása” miatti hála jeleként. Ez volt az ára annak, hogy a revízió, amellyel a Horthy-rendszer önmagát legitimálta, legalább részben megvalósult.
Mindezek mellett – és annak ellenére, hogy a kormányzósága idején vezették be a szégyenletes zsidótörvényeket – durva történelemhamisítás a kommunisták szóhasználatával „Horthy-fasizmusról” vagy diktatúráról beszélni, mint ahogy etnikai szempontból a bécsi döntés igazságosabb volt a trianoni diktátumnál.
Persze ettől az esemény még ellentmondásos marad, hiszen nem túl dicső, hogy a magyar nemzettel szembeni igazságtalanság – a náci diktátor katonai érdekei nyomán – Hitler kegyéből nyert legalább részben orvoslást. A mostani rendezvények lelki mozgatórugója bizonyára az, hogy a hetven évvel ezelőtti felszabadulás olyan sikerélményként él a köztudatban, amelyhez foghatót azóta sem élt meg az erdélyi magyarság.
Ám ez visszatekintve nem nevezhető történelmi sikernek, hiszen négy év múlva már a visszakapott területek kiürítése volt napirenden. A visszafogott megemlékezés joga ettől eltekintve elvitathatatlan, de nem ártana odafigyelni arra, hogy az emlékezés ne tűnjön öncélú provokációnak, ne torkolljon harsány melldöngetésbe és más nemzetiségek megsértésébe. És ami a legfontosabb: hogy a szélsőségek ne sajátíthassák ki maguknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok