2011. november 02., 08:592011. november 02., 08:59
Körülbelül ezek a kérdések szerepelhettek volna a népszavazási íveken, ha a román kormány is úgy dönt 2010 tavaszán, hogy referendumot ír ki a nemzetközi hitelezők által nyújtott, hatalmas méretű kölcsönnel járó megszorításokról.
Kampány is lett volna. Kemény pénzeket fordítottak volna arra, hogy a hatalmon levők meggyőzzék a szavazati joggal rendelkező romániai lakosokat, hogy nemmel kellene voksolni, ellenkező esetben ugyanis az ország bedől, ami meg ki tudja, milyen következményekkel járna. S az is megeshet, hogy a vége mégiscsak az lenne, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek nélkül is hasonló intézkedésekre kellene sort keríteni. Büszkén állt volna ki korteskedni az ellenzék, nyomatékkal hangoztatva, hogy mi ugye megmondtuk. Szavazzanak nemmel, hiszen ez egyúttal azzal is járna, hogy megbukik a kormány, előre hozott választások lesznek, mi meg majd jól kivezetjük az országot a recesszióból. Sőt fizetés- és nyugdíjemelések lesznek, fél év múlva pedig az adókból is lefaragunk.
Azt, hogy mi lett volna a népszavazás eredménye, már a kiírás pillanatában borítékolni lehetett volna. Mint ahogy borítékolni lehet azt is, hogy ha a görög kormány beváltja ígéretét, s – fitytyet hányva az alkotmány azon előírására, amely szerint pénzügyi kérdésekben nem lehet népszavazást kezdeményezni – kikéri az állampolgárok véleményét a még a Romániában bevezetetteknél is nagyobb mértékű megszorításokról, akkor a nép nem fogja azt mondani, hogy igen, meg akarjuk menteni az euróövezetet, pláne annak bankjait, s nemcsak adóemelést meg bércsökkentést akarunk, hanem pénzgyűjtésbe is kezdünk egy újabb világválság elkerülése érdekében. (A felmérések már most azt mutatják, hogy a hellásziak nem támogatják a segélycsomagot.)
Egy nemmel történő szavazás pedig nem csak Görögország sorsát pecsételné meg. Válságba, talán még recesszióba is jutna ezáltal az euróövezet, s ez a sors várna ránk is. Sokszorozottan.
Arról pedig, hogy akarunk-e újabb megszorításokat, biztosan nem fognak megkérdezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok