2013. április 03., 07:322013. április 03., 07:32
Ez igen, ez méltó azokhoz az eléggé kezdetleges – ha jól emlékszem, kékes színű – lécpannókhoz, melyek az országutak mentén annak idején éltették a szorgalmatos és fölöttébb tehetséges népi tömegeket. Akik dolgozni ugyan akkor sem dolgoztak túl sokat, de mintha tehetségesebben mímelték volna a munkát, mint mostanában, amikor már az sem nagyon van, ahol úgy tehetnének, mintha…
Szóval a terv az, hogy fabrikálnak két hatalmas zászlót, az egyik az ország három színét, a másik az EU kék alapon aranyló csillagkoszorúját fogja hirdetni. Bravó, dicséretes foglalatosság. Jelképeket gyártani mindig az – mondhatnánk, ha így volna. Az a több ezer kilométeren sorakozó erődítményrendszer, melyet közönségesen kínai nagy falnak nevezünk, ami évszázadokon át csak épült és épült, de nem páváskodásból, hivalkodásból, kivagyiságból, hanem hogy egy országnak már akkor sem kevés lakóját megvédje az ellenséges erők betörésétől – szóval azt állítólag a Holdról is lehet látni. Nem kétlem, hogy így van, azt viszont megkérdőjelezem, miért is kell az éteri magasságokból két zászlót meglátni?! Van ezen a földkerekségen olyan kicsinyke kis ország, melynek ne volna zászlaja-címere-himnusza?! És a szivárványskálán netán éppen olyan sok-sok szín létezik, ahány kisebb-nagyobb ország a különböző földrészeken?! Ugye, hogy fölösleges is volt ilyesmit kérdeznem! Na és Európával mi is a helyzet? Attól lesz valakinek másokhoz hasonló értékrendje, hogy azt kijelenti?! Esetleg olyan hangosan, hogy az egekig is elhallatszódjék?! Nem kérdezek tovább semmit, mert úgy fogom érezni magam, mint a zászlógyártók. Meg mint a magyar irodalom ikonikus dobozolói, Tóték, akik becses vendégük jó „közérzésének” érdekében csak hajtogatták és hajtogatták a dobozokat, járt a kezük, együtt voltak, telt az idő – vagyis nem volt tétlenkedés. Volt viszont háború, keleti front, nagy hideg, partizántámadás, és ők még úgy tudták, hogy Gyula fiuk is életben van. De azokat, akik a két zászlómonstrumot elkészítik, mi fogja motiválni? Az, hogy egy műhold berendezése unalmában majd legelteti a szemét három színen? És a csillagkoszorús zászló láttán valaki is el fog esetleg ájulni, aléltában is azt rebegve, hogy ekkora európaiságot még soha, sehol?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.