2010. július 23., 12:012010. július 23., 12:01
Amikor Bukarestben felültem az Athénba tartó buszra, egyből arra gondoltam, leszállok. Csak a ragyogó napsütés és az azúr színű tenger képe tartott vissza. Mert amikor véletlenül rátaláltam erre a lehető legolcsóbb utazási lehetőségre, fel sem merült bennem, hogy milyen útitársaim lesznek. Néhánynak közülük ránézésre adtam volna tíz év börtönt.
Egyértelművé vált, hogy én és útitársam vagyunk az egyedüli turisták. Ugyanis nemcsak Spanyolország és Olaszország van tele román vendégmunkásokkal, hanem Görögország is. Erre akkor döbbentem rá, amikor a román–bolgár határon megláttam a többi, tucatnyi buszt, és az athéni metróban lépten-nyomon román beszéd ütötte meg a fülemet. De a szigetországban nemcsak román bevándorlók vannak, hanem indiaiak és afrikaiak is. Akik jól bírják a meleget, ezért a strandokra specializálódtak. És számunkra, akik a Fekete-tenger partján szocializálódtunk, ismerősen hatnak. Csak valamivel sötétebb a bőrük, mint a mangaliai roma bóvliárusoké. És jóval szervezettebbek, ugyanis mindenikük csak bizonyos terméket árul. Így mindenkinek jut munka, ráadásul elronthatják a turisták pihenését is: felváltva, kétpercenként kínálják megvételre az árut. S miután az ember int, hogy nemcsak úszógumit, napszemüveget sem kér, és újra elbóbiskolna, bizsut akarnak vétetni vele. De az Akropoliszon sem jobb a helyzet.
Ott az egymást taposó turisták szólítják le állandóan: lenne szíves lefotózni őket a Parthenonnal. Mindenki megállás nélkül kattintgat, így az embernek már-már az az érzése, hogy nem is megnézni akarják az ókori építményeket, hanem csak lefotózni. De a turistát akkor is meglepetés éri, ha az otthoniakkal is meg akarja osztani élményeit. S mivel nem akarja a Fellegvár aljában feláron kínált képeslapokat megvenni, keres egy postafiókot. De, mint kiderül, itt csak karácsonyi és húsvéti lapokat árulnak, mintha semmi látnivaló nem lenne az országban. Szerencsére a szemközti fémüzlet tulajdonosa szemfülesebb, és a csavarok halmazából máris elővarázsolja az Akropoliszt, Rodosz szigetét és a Meteorákat…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok