2011. augusztus 30., 09:402011. augusztus 30., 09:40
Ha talál egyáltalán, és nem omlik össze szégyenszemre a szatmári megyeszékhely legszebb épülete, a magyar szecesszió egyik remeke, mely megépítése után egy évvel, 1903-ban a bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. Pedig Kelemen Hunor RMDSZ-es kulturális miniszter pár hónapja még az elnökválasztási kampánya során azzal kecsegtette a szatmáriakat, hogy megveszi a tárca az épületet. Azt az épületet, mely szintén RMDSZ-es segédlettel került magánkézbe. A szállót ugyanis a város építtette, a rendszerváltást követo zavaros jogi helyzetet kihasználva viszont ezt az akkori megyei tanácselnök és társa, a szintén RMDSZ-es prefektus átjátszotta egy magánszemélynek, akirol sejtheto volt, hogy nem jelent sokat számára a századfordulós épület sajátos szépsége.
Ez egyébként be is igazolódott, a grandomán átépítési kísérleteivel ugyanis minden valószínűség szerint hatalmas károkat okozott az ingatlanban. A nagy tervek közül elégséges megemlíteni a szálló alá medencék kialakítása céljából ásott óriási gödröket vagy a tetore tervezett üvegfalú kávézót. A verespataki bányanyitás kapcsán a napokban kirobbant botránynak szintén Kelemen Hunor az okozója, aki zöld utat adott a természetpusztításnak, azzal az indokkal, hogy a beruházó sok-sok pénzt ad cserébe műemlékek megmentésére. Nem tudom, miért, de valahogy úgy vagyok vele, hogy próbálom keresni a jót a mai napig az RMDSZ-esek munkájában, így most is arra gondoltam, hogy biztos olyan épületekre költené az ígért pénzt, mint például a Pannónia. (Bár ebben az esetben sem tudok egyetérteni a bányanyitással, mivel egyetlen épület sem ér meg olyan hatalmas pusztítást, amit a külszíni fejtés és a cián használata okoz.) De hát, melléfogtam. Ismét. Elgondolkodtam: vajon mi is lehet valóban fontos a magyar művelodési miniszternek, ha nem a Pannónia? És vajon büszkék leszünk-e, ha az RMDSZ-es kulturális tárcavezeto tevékenysége nyomán egy összedolt épülettel maradunk Szatmárnémeti központjában, valamint négy letarolt heggyel, sok milliárd feleslegesen megölt élolénnyel és egy méregtóval az Erdélyi-érchegységben?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok