Kártyavár

Nos, olyasfajta csodára nem számíthatunk Romániában, hogy egyszer csak olajozottan működni kezdjen egy olyan informatikai rendszer, amelyre több millió eurót költött az állam. Bár már senkit sem lep meg, jogosan szül felháborodást az érintettek körében, hogy ez a működésképtelenség akadályozza a betegek kezelésének folyamatát, a receptek kibocsátását, meghosszabbítja a páciensek várakozási idejét, nehezíti az orvosok munkáját.

Mindez történik abban a romániai egészségügyben, amelyre a sűrű minisztercserék mellett hosszú idő óta jellemző, hogy amúgy sincs köszönőviszonyban a gördülékenységgel, a legtöbb esetben nem tartja szem előtt a betegek érdekeit, és amelyben az orvos-páciens kapcsolat gyakorta csupán számokban kifejezett interakció: nélkülözi az ember-ember közti, a gyógyulást hatékonyan szolgáló kommunikációt. Számok sorjáznak a leleteket összegző papíron, számokban, pénzösszegben kifejezett hála vándorol az orvosi köpeny zsebébe, és így tovább.

De térjünk vissza az egészségügyi kártyához. „A teljes összeomlás szélén áll a háziorvosok által használt informatikai rendszer, kérjük a problémák haladéktalan megoldását” – közölte a minap a Háziorvosok Országos Szövetsége, amely szerint nap mint nap „egyre nagyobb kínt” jelent eleget tenni orvosi kötelességüknek, mindennek a negatív következményeit pedig elsősorban a betegek érzik meg, hiszen egyre hosszabb a várakozási idő a rendelőkben. „Türelmünk, tűrőképességünk határára értünk mi is, a betegek is. Meghallgat egyáltalán bennünket valaki?” – tette fel a kérdést egy háziorvos.

Az egészségügyi kártyák rendszere összeomlik, mint az igazi kártyavár, működésképtelensége pedig csak a jéghegy csúcsa. Bátran kimondható, hogy a rendszer egészére jellemző a domináns bürokrácia, a betegekkel szemben tanúsított méltánytalanság, az orvosok munkáját akadályozó, áthidalhatatlan problémákat okozó rendszerhibahalmaz. A háziorvosok május 10-étől elkezdték jegyekkel osztályozni az informatikai rendszer működését, mondani sem kell, hogy a legtöbb napon gyenge minősítést osztogattak. Jó kérdés, hogy a nagy hatalmú minisztériumnál elérnek-e mindezzel valamit, és belátható időn belül zökkenőmentessé válik-e a rendszer. A betegeket nem kérdik, ők nem osztogathatnak minősítést, nem adhatnak jegyet sem az informatikai rendszernek, sem az egészségügyi ellátásnak, ők csak várakoznak, ha pedig sorra kerülnek, hálálkodnak. De ha minősítenének vagy egyáltalán minősíthetnének is, ugyan ki venné figyelembe?