2011. március 07., 10:532011. március 07., 10:53
Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy Emil Boc pártja a közvélemény-kutatások szerint várhatóan elbukja a jövő évi parlamenti választásokat, ez esetben pedig – koalíciós partnerként – a magyar alakulat maga is ellenzékbe szorul, Frunda Györgyéknek van igazuk.
Vagyis azoknak, akik azt szorgalmazzák, hogy az RMDSZ-nek már most faképnél kellene hagynia a kormányt, és át kellene igazolnia a szociáldemokraták és a liberálisok oldalára. Akik, mint azt a nagyváradi kongresszus óta tudjuk, ultimátumot szabtak a szövetség leendő vezetőinek: segítenek még idén megbuktatni a Boc-kabinetet vagy jövőre már nem lesz szükség rájuk a balliberális hatalomban.
Csakhogy az RMDSZ-nek jelenleg semmiféle érdeke nem fűződik annak a kormánynak a felrobbantásához, amelynek egyrészt maga is oszlopos tagja, másrészt pedig amelytől végre kicsikarhatja a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átrajzolásáról szóló jogszabály elfogadását (pláne, ha előbbi a kulturális, utóbbi pedig a területi autonómia számára nyitja meg az utat). Annál is inkább, mivel semmi sem garantálja, hogy a PSD és a PNL a választások után is megtartaná a hatalomban a szövetséget, főleg akkor, ha túlnyerése esetén nem is lenne szüksége a szavazataira.
Másrészt hajlamosak vagyunk erősen kételkedni Victor Ponta PSD-elnök szavaiban, miszerint Romániában sohasem vonnák vissza a kisebbségektől a már megszerzett jogokat. Miért is? Évekkel ezelőtt Ponta pozsonyi elvtársa, a baloldali szlovák Smert irányító Robert Fico is szó szerint ugyanezt hangoztatta, és aztán láttuk, mi lett az ígéretekből.
Kormányzása idején a parlament megszavazta a felvidéki magyarokat súlyosan diszkrimináló nyelvtörvényt, a törvényhozás pedig ugyancsak az ő javaslatára módosított a szlovák állampolgársági jogszabályon, amely szerint egy másik ország állampolgárságának önkéntes felvétele – kivételes esetektől eltekintve – automatikusan a szlovák elvesztéséhez vezet. Nos, mindez elég ok arra, hogy ne adjunk hitelt teljes mértékben a román baloldal szavának, azaz: jobb ma egy megszavazott kisebbségi törvény, mint annak az ígérete, hogy holnap nem vonják vissza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok