2011. január 12., 09:512011. január 12., 09:51
Aztán vannak a hittérítők, akiknek szintén eléggé egyértelmű és felismerhető a szándéka. Mindkettőt viszonylag könnyű kezelni, mert ha van amiből adni, akkor adunk, illetve ha „vevők” vagyunk az „új tanokra”, akkor meghallgatjuk. Ha meg nem, akkor nem, szembecsukjuk az ajtót, oszt slussz, annyi. Van viszont az a házaló kategória, akiknek becsületes vagy kevésbé becsületes szándékairól eléggé nehéz meggyőződni. Ez utóbbiak is kérnek, de a kérelmüknek „hivatalos” hátteret adnak, aminek eredetiségéről, valódiságáról elég nehéz meggyőződni, főleg hogy még az egylejnyi adományról is nyugtát vágnak, nem mulasztva el megköszönni legalább háromszor, hogy voltál olyan kegyes és kisegítetted a nagy nehézségben lévő családot.
Ezek a házalók többnyire valamilyen „karitatív köntösbe” öltöztetik kérelmüket, igazolványt mutatnak, sőt engedélyeket a polgármesteri hivataltól és a rendőrségről, és valamilyen alapítvány, segélyszervezet nevében, vagy egyszerűen egy család nevében mutatkoznak be bármilyen kis összeget kérve, többnyire egy súlyos, vagy nagyon drága műtét előtt álló személy javára. Nos, őszintén szólva ez az a kategória, amelyiknek rendszerint szoktam adni valamennyi pénzt, mert mindig arra gondolok, hogy ha isten őrizz az én családomból kerül valaki ennyire súlyos helyzetbe, hogy gyűjteni kelljen egy drága műtétre, és ha rajtunk is segítenek más önzetlen emberek, az nagyon jó. Mondom, így voltam ezzel egészen addig, amíg egy ilyen házaló gyanússá nem vált.
Először is a súlyosan beteg gyermeke műtétjére pénzt kérő asszony ismerősnek tűnt, aztán a lépcsőházi gyér világításban is igen szakadtnak, „elhasználtnak” találtam azokat az engedélyeket, amiket mutatott. Nosza, nem voltam rest, és arra hivatkozva, hogy szemüveg nélkül nem látok, a papírjaival berohantam a világosabb konyhába, szemüveget tettem és tanulmányozni kezdtem az iratokat. Kiderült, hogy a kétéves kisgyerekének – akinek elmosódott fotója ott volt az egyik papíron – az igen drága műtétjére gyűjt. Rákérdeztem: azóta sem műtötték meg a gyereket? Erre elsírta magát, mondván: a gyerek meghalt, de mivel nincs miből éljen, ő azóta is gyűjtöget...
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.