2012. április 24., 08:502012. április 24., 08:50
Annak ellenére sem, hogy a miniszterelnöki posztra elsősorban nem szakértői kvalitásai, hanem az államfő hathatós támogatása okán kiszemelt Mihai-Răzvan Ungureanu meglepően magas bizalmi indexszel kezdte meg mandátumát, mondhatni az Emil Boc távozása utáni átmenet „üdvöskéje” lett. Egy hónap elteltével már az egyik legnépszerűbb román politikussá avanzsált, sőt hallgatólagosan ő maga is beleélte már magát a jobboldal majdani államfőjelöltjének szerepébe. A fiatal, hírszerzői kitérővel rendelkező történész-diplomata ázsiójának hirtelen megugrása azonban roppant csalóka.
Egyrészt a demokrata-liberálisok táborában észlelhető káosz, a feltartóztathatatlan dezertálási hullám intő jel arra, hogy Ungureanu mögül még azelőtt elfogyhat a jobboldal, mielőtt az élére állhatna. Másrészt a kormány eddigi munkája, intézkedései közel sem teljesítették a hozzájuk fűzött kezdeti reményeket, sőt mindinkább a kapkodás, az elhibázott döntések, a tűzoltómunka jellemzi.
A kommunizmus idején elkobzott javak viszszaszolgáltatásának korlátozásával kapcsolatos terv is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi kabinet hamar beletanult elődje, a Boc-kormány takarékoskodási technikájába, viszont annak hibáit is hajlamos megismételni. Ha a természetbeni ingatlan-visszaszolgáltatást valóban eltörli, a pénzbeli kárpótlást pedig maximálja, a kormány több ezer újabb pert varr az állam, vagyis saját maga nyakába – tehát nemhogy megtakarítana, hanem épp ellenkezőleg: növeli a költségvetési kiadásokat.
Hasonló a helyzet azoknak a nyugdíjasoknak az esetében, akiktől az alkotmánybíróság döntése értelmében 2010 óta jogtalanul tartották vissza az egészségbiztosítási hozzájárulást. Miközben a kormány azon ügyködik, miként odázhatná el a járulékkötelezettség eltörlésének határidejét, fel sem készült arra az eshetőségre, hogy a több tízezer nyugdíjas által indított perek sikeressége esetén visszamenőleg is ki kell fizetnie a már begyűjtött összegeket. Ungureanuék mintha arra játszanának: néhány hónap múlva úgysem az ő fejük fő majd emiatt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok