2012. február 13., 09:442012. február 13., 09:44
Történik mindez abban az országban, amelynek belügyminisztériuma több százezer eurót költött különböző haváriák esetén gyakorlatba ültetendő akciótervek kidolgozására, és amelynek kormánya több mint egymilliárd euróból kíván ultramodern amerikai vadászgépeket vásárolni. Eközben viszont bármilyen természeti csapás sújtja az országot, a hatóságokat rendszerint váratlanul éri a hóvihar, az özönvízszerű esőzés vagy az árvíz, a katasztrófavédelmi alakulatok felszereltsége gyenge, általában pedig jelentős késéssel avatkoznak be az ítéletidő sújtotta vidékeken.
Miközben több tucat településen a fagyhalál közelébe vagy életveszélyes állapotba került betegekhez is képtelenek voltak eljutni a mentőalakulatok, a prefektusok élő tévéműsorban vitatkoztak a megyei tanácselnökökkel és polgármesterekkel az elszigetelt falvak és emberek, a kivezényelt erőgépek pontos számáról, politikai presztízskérdést kreálva még a hóeltakarításból és a vészhelyzet elrendeléséből is. Gyakorlatilag ez volt a jellemző a mintegy három hete tomboló „fehér terror” idején a Kárpátokon túli területekre, ahol a központi és a helyi hatóságok mintha csak az elmúlt hét végén eszméltek volna rá, hogy nagy a baj, és minden eszközt be kell vetni a bajbajutottak megmentésére.
A frissen beiktatott Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfőt vezető publicisták és elemzők ízekre szedték amiatt, hogy szóvá merte tenni: a hólepte falvakban sokan karba tett kézzel szemlélték, amint a katonák kiássák házukat, utcájukat a méteres hó alól. Eközben a következő napokra újabb bőséges havazást jósolnak a meteorológusok, abba pedig belegondolni is rossz, mi lesz a hóhegyek övezte vidékeken tavasszal, az olvadás beköszöntével. Valakinek talán ideje lenne ébresztőt fújnia ott a Kárpátokon túl, mert máris késő.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.