2012. július 06., 12:102012. július 06., 12:10
Hiszen a televíziók, rádiók reggeltől estig harsogják, hogy meleg, sőt forróság van, mindenféle UV-kkel súlyosbítva. Nem szeretem a „Bezzeg az én időmben” jellegű észosztásokat, de most nagy divat a retró, szóval: emlékeim szerint gyerekkoromban, a nyolcvanas években is volt kánikula, csak épp a tévé nem sipákolta minden félórában, hogy éppen kánikula van. És nem csupán azért, mert akkor még csak két csatorna volt, amelyikből az egyik csak reggel és egy déli adásszünet után délután, a másik meg csak délután sugárzott (hétfőn meg teljes adásszünet volt – régi szép idők!), hanem azért, mert valahogy még a nyári témaínség ellenére is természetesnek tűnt, hogy nyáron meleg, sőt kánikula is előfordulhat. Főleg az Alföldön, ahol felnőttem. Azt, hogy júliusban vagy augusztusban a hőmérséklet gyakorta meghaladja a 35 fokot, ugyanolyan természetesnek vettük, mint ma azt, hogy harminc tévécsatorna harsogja az arcunkba az aktuális kánikulariadót. A nyári forróságot az ember adottságnak tekintette, ami jó ürügyet biztosított arra, hogy leugorjon a cimborákkal a Körösre lubickolni, jobb esetben a Püspökfürdő termálmedencéiben időzzön, az úszás fáradalmait pedig egy árnyas teraszon pihenje ki, akkor még szigorúan csak banánágyon érlelt traktorgumibelső-ízű üdítőt szürcsölgetve. És számomra még ma is az a természetes, ha júliusban az aszfalt is képlékeny. Persze vigyázni kell, az UV valóban káros, megfelelően kell öltözni, étkezni, és sok folyadékot kell inni, de amúgy erről szól a nyár. Azt persze elismerem, hogy aki hűvösebb éghajlaton nőtt fel, annak – főleg kezdetben – nehezen elviselhető az alföldi nyár. Viszont egyre több olyan bennszülött ismerőssel találkozom, aki a „kinnszülöttekhez” hasonlóan reagál egy kis kánikulára, mondván: hát a tévé is bemondta, hogy milyen elviselhetetlen az idő. Ha pedig a tévé bemondta, akkor biztosan így is van. Ezért inkább ki sem mozdulnak a lakásukból – legfeljebb addig, amíg a munkahelyükre érnek –, és várják az őszi enyhülést. Persze tény, hogy a hőérzetet számos tényező befolyásolhatja negatívan. Ahogy elnézem, a leghatékonyabb mind közül – a médiahisztéria.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok