A másik, deklarált kampányesemény a kormányzó USL nemzeti stadionbeli nagygyűlése, amelyen az autóbuszokkal az ország minden szegletéből odaszállított szimpatizánsokkal próbálták demonstrálni a balliberális oldal népi támogatottságát. Nem mintha nem jött volna jobban az európai testvérpártok támogatása, de a kormány nyári, jogállamellenes lépései nyomán Ponta még pártcsaládja számára is szalonképtelenné vált, így az európai szocialisták eredetileg szintén Bukarestbe tervezett kongresszusát elköltöztették.
Jelzésértékű, hogy a pártcsaládot csupán a balkáni elvtárs, Szergej Sztanisev PES-elnök képviselte, nyugati baloldali politikus nem volt jelen. Amúgy mind az EPP-kongresszus, mind az eredetileg Bukarestbe tervezett PES-ülés is jelzi, hogy a közel húszmilliós Románia fontos Európa számára. Nem véletlen hát, hogy a néppárt ülésén a kontinens és a polgárok jövőjével foglalkoztak, még ha a szónoklatok többsége hemzsegett is a száraz eurokratikus formuláktól.
Ezért is volt kontrasztos az USL befelé forduló, rövid távú kampánycélokra koncentráló rendezvénye, amelyen úgy nevezték európainak magukat, hogy közben Európa-ellenes retorikát alkalmaztak, mintha az EU Romániát marasztalta volna el, nem a kormány jogállamellenes ámokfutását. A stadionbeli szónoklatokból nem hiányozhattak a magyarellenes felhangok és a hazaárulózás sem – bizonyára az európai Románia nagyobb épülésére. Mindezek után a kérdés az, melyik jelenthet kiutat: a néha döcögő és bürokratikus, de mégis európai együttműködésben gondolkodó oldal vagy a stadionok Észak-Koreát és Ceauşescu világát idéző parttalan populizmusa. Félő, hogy a csatát eldöntő román szavazópolgárok többségéhez a stadionok zajos világa áll közelebb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok